Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd 1931-ben a Zürichi Műszaki Egyetem hallgatójaként gépészmérnöki oklevelet szerzett. Utána 2 évig az egyetem egyik tanszékén a szilárdságtan speciális területeit tanulmányozta kutatóként.
Hazatérve önálló mérnöki tervezői-tanácsadói tevékenységet folytatott. Az 1940-es években dolgozta ki az erőművek hűtővizének vízveszteség nélkül, levegővel történő száraz hűtésére a „Heller-System” néven azóta világszerte ismertté vált eljárást. A rendszerben alkalmazott speciális, ún. apróbordás alumínium hőcserélő, a Forgó-féle hőcserélő – amely olcsón és viszonylag kis méretek mellett tudja átvinni a hűtendő meleg víz hőenergiáját a hűtő levegőbe – Heller zürichi évfolyamtársának, barátjának és munkatársának, Forgó Lászlónak munkája. (Ezért szokták esetenként Heller–Forgó rendszerként említeni.)
Úttörő elvi munkát végzett az entrópia addig inkább fizikai jellegű fogalmának a technikai–tervezői gyakorlatba történő bevezetése terén, és az új elvek alkalmazásával jelentős javaslatokat dolgozott ki, például atomerőművek körfolyamataira. További, az egész világ technikai fejlődésére ható kezdeményezései közül említésre méltó kutatási-fejlesztési munkái: a gázturbina mint ipari hőforrás; a nukleáris és fosszilis energia kombinált felhasználása; két munkaközeg alkalmazása erőművi körfolyamatokban.
1951-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Műszaki Egyetemre. A Gépészmérnöki Kar Hőenergetika Tanszékének vezetője lett. Tanítványai közül itthon és külföldön igen sokan elismert szakemberré váltak.
Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen
Források
BUDNJACKIJ, D. M.-KAZANOVICS, B. B.-RADJUS, V:P:_MISINA, N. A:-ORDÜNEC, E. I.-BULÜCSEV, T.N.-MIROSKIN, P. M.: Technical-economical conditions of the application of air cooled "System Heller" in the energetics of the USSR. Tyeploenergetika, 1969;
MILIARAS, E. S.: Power Plants with Air Cooled Condensing Systems. Cambridge, Massachusettes and London. England, 1974;
.svg)
