PROFILPELAJAR.COM

	Hans Geiger
	1928-ban
	Életrajzi adatok
Született	1882. szeptember 30.; Neustadt an der Haardt
Elhunyt	1945. szeptember 24. (62 évesen); Potsdam
Sírhely	Potsdami új temető; grünwaldi erdőtemető;
Születési neve	Johannes Wilhelm Geiger
Ismeretes mint	Geiger–Müller-számláló (egyik) feltalálója; a Geiger–Marsden-kísérlet egyik névadója;
Nemzetiség	német
Állampolgárság	német
Iskolái	Erlangen–nürnbergi Egyetem
	Iskolái
Felsőoktatási; intézmény	Erlangen-Nürnbergi Egyetem
	Pályafutása
Kutatási terület	radioaktivitás
Tudományos fokozat	Ph.D. in applied mathematics (1906); a tudományok doktora (fizika, 1906);
Szakintézeti tagság	Uránium Klub (1939)
	Munkahelyek
Manchesteri Egyetem (1906–1911)	Langworthy-professzor asszisztense
Kieli Egyetem (1925–1929)	professzor
Tübingeni Egyetem (1929–1936)	professzor
Nemzeti Tudományos és Műszaki Intézet (Berlin, 1912–1914)	radiológiai laboratórium vezetője
	Szakmai kitüntetések
	Hughes-érem (1929)
Akadémiai tagság	Német Tudományos Akadémia (1937)
Hatással voltak rá	Ernest Rutherford; John Mitchell Nuttall;
Hatással volt	Ernest Marsden; John Mitchell Nuttall; Walther Müller;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Geiger témájú médiaállományokat.

Johannes „Hans” Wilhelm Geiger (Neustadt an der Haardt, 1882. szeptember 30. – Potsdam, 1945. szeptember 24.) német atomfizikus, feltaláló, egyetemi oktató, a Geiger-féle sugárzásmérő kifejlesztője.

Pályafutása

Wilhelm Ludwig Geiger indológus öt fiának egyikeként született. Apja az Erlangeni Egyetem professzora volt, és Hans is ezen az egyetemen doktorált fizikából 1906-ban.

Ezután a Manchesteri Egyetemre ment, ahol Arthur Schuster, az egyetem Langworthy-professzorának asszisztense lett. Schuster 1907-ben nyugdíjba vonult, és a tisztségét átvevő Ernest Rutherford megtartotta asszisztensének Geigert. Első önálló feladataként megbízta azzal, hogy fejlesszen ki olyan eszközt, amellyel meg lehet számlálni a becsapódó alfa-részecskéket. Ez lett a később róla elnevezett Geiger–Müller-számláló első változata. Rutherford utasítására Geiger és a munkáját segítő Ernest Marsden (aki akkor 18 éves egyetemista volt) a számlálóval a különböző (platina-, arany-, alumínium-, ezüst-) fóliákon áthatoló alfa-sugarak szóródását kezdte mérni. Az a legtöbb esetben az általuk várt 2°-on belül maradt, de a kísérletet azonban „elkószáló” részecskék zavarták meg. A két kísérletező arra gondolt, hogy ezeket az üvegcső falának molekulái téríthették el eredeti irányukból. Hiába próbálkoztak azonban az üvegcső különböző módosításaival, az eredmények jottányit sem javultak, ezért a helyes okra ráérző Rutherford utasította őket, hogy próbáljanak a fóliáról visszaverődő alfa-részecskéket találni — ez lett az atommag szerkezetének felismerésében hatalmas előrelépést hozó Rutherford-kísérlet — más néven Geiger–Marsden-kísérlet.^[2]

Bővebben: Rutherford-kísérlet

A Manchesterben kifejlesztett részecskeszámlálót 1928-ban^[3] honfitársával és tanítványával, Walther Müllerrel^[4] fejlesztette tovább; közös munkájuk eredménye a Geiger–Müller-számláló.

Még manchesteri évei alatt (1911-ben) John Mitchell Nuttall-lal fölfedezte a kettejükről elnevezett törvényt, amely összefüggést állapít meg a radioaktív anyagok felezési ideje és az általuk kibocsátott alfa-sugarak energiája között.^[1]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans Geiger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.