A hanbaliták szöveghűségükről és dogmatikus érvelésükről ismertek, az iszlám törvényének forrásaként kizárólag a Koránt és a szunnát ismerik el. Rítus dolgában a legszigorúbb, a modern újításokkal (bidaa) szemben a legkevésbé toleráns madzhab. A szunnita iszlám legkonzervatívabb jogi iskolája, de csak a szunniták mintegy öt százalékát teszi ki. Ezzel szemben erős befolyást gyakorolnak az egész szunnita közösségre, mivel a szaúd-arábiai Mekka és Medina szent helyei minden évben a haddzs célpontjai.
Elsősorban Szaúd-Arábiában és Katarban van jelen, ahol a vahhábizmus forrása volt. A szaúd-arábiai jogrendszerben a hanbalizmus erősen képviselteti magát. Jelentős számú hívük él még az Egyesült Arab Emírségek és Omán területén is. Az Afrikában és a Közel-Keleten folytatott térítő tevékenységük miatt, továbbá az iszlámot is fenyegető elvilágosodás miatt befolyása világviszonylatban nő.[1]
A szalafizmus, amely kifejezetten nem követ semmilyen jogi iskolát, a legtöbb esetben a hanbalita-nézetekhez kapcsolódik.[2]
A hanbaliták hagyományosan szkeptikusak a teológiai vitára (kalám). Ibn Hanbal határozottan fellépett a mutazila(wd) racionalista teológia és a kalám Korán-felfogása ellen.[3]
↑Simon R.: Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon. Budapest: Corvina. ISBN 978 963 13 5788 2
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hanbalisme című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ханбалитский мазхаб című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
