Ókori görög halász a zsákmányávalVietnámi halász halcsapdákkal
A halászat a halak elfogásával foglalkozó tevékenység. Általában vadon fogják a halakat. Ez történhet kézzel, szigonnyal, horoggal, hálóval vagy csapdával. A halászat több tízezer éves emberi tevékenység, nagy szerepet játszott a vadászattal együtt az emberiség kifejlődésében és meghatározza több népcsoport jelenlegi életét is.
A halászat és az akvakultúrában történő termelés állítja elő a Föld népessége által elfogyasztott fehérje mennyiségének negyedét.[2] A világ legnagyobb zsákmányát Kína, Japán és Oroszország halássza ki, a világon kifogott mennyiségnek több mint egyharmadát. 2005-ben az egy főre eső vadon történő halfogás 14,4 kg-ot tett ki, míg a haltenyésztés további 7,4 kg-ot.[3]
Napjainkban az édesvízi és a tengeri halászat aránya egyre inkább eltolódik a tengeri halászat felé. A folyók, tavak halállományát általában gondosan újratelepítik, más a helyzet a tengerek, óceánok esetében, ezeknek egyelőre csak a hasznosítása a jellemző. A halászati tilalom jelenleg csak a veszélyeztetett fajokra terjed ki, azonban több ország ezt a tilalmat nem tartja be. A kifogott halmennyiség drasztikusan növekszik. A 20. század elején kb. 5 millió tonna volt a kihalászott mennyiség, az 1990-es években már meghaladta a 100 millió tonnát. A csúcs 1996-ban volt, azóta a kifogott mennyiség (valószínűleg a túlhalászás miatt) csökken.[4]
Az óceánok halban leggazdagabb területeit halpadoknak nevezik. Ezeken a területeken a halaknak és táplálékuknak egyaránt kedvezőek az életfeltételek.
Ilyen:
A szárazföld közvetlen környezete, ide a folyók sok hordalékot szállítanak.
Sarkvidéki területek: a víz oxigénben gazdag, sok apró élőlény például plankton él a vízben, melyek a halaknak táplálékul szolgálnak.
A Föld tengeri halászati körzeteinek termelése 2000-ben (FAO, 2002)[5]
Körzet neve
Termelés (tonna)
Legfontosabb kifogott fajok
ÉK-Atlanti
10 919 570
hering, szardínia, lazac, tőkehal, tonhal
ÉNy-Atlanti
2 063 313
tonhal, makréla, homár, shrimp, garnélarák
Nyugat-Közép-Atlanti
1 830 600
tonhal
Kelet-Közép-Atlanti
3 800 000
szardínia, polip, tintahal, makréla, tonhal
Földközi- és Fekete-tenger
1 485 000
szardínia, szardella
DNy-Atlanti
2 313 900
hekk, tonhal, shrimp
DK-Atlanti
1 340 000
makréla, hekk, szardella, szardínia
Ny-Indiai-óceán
3 900 000
lazac, tonhal, makréla, lábasfejűek, hering
K-Indiai-óceán
4 707 800
tonhal, makréla, hering
ÉNy-Csendes-óceán
23 140 000
tőkehal, tengeri pér, szardella
ÉK-Csendes-óceán
2 520 000
tőkehal, hekk, lazac
Ny-Közép-Csendes-óceán
9 900 000
szardínia, szardella, tonhal, makréla
K-Közép-Csendes-óceán
1 700 000
szardella, tonhal
DNy-Csendes-óceán
750 000
makréla
DK-Csendes-óceán
15 800 000
hekk, szardella, szardínia
Az édesvízi halászat
Vejsze a Diás szigeten
Az édesvizekből kifogott halzsákmány 64%-a Ázsiából, 25%-a Afrikából származik, ezzel együtt ezeken a területeken igen fontos szerepet is játszik az élelmiszer-termelésben.
orvhalászat (jogosulatlanul, vagy tiltott eszközzel, módszerrel)
Olyan ellentétek feszülnek, mint a világ haligénye és a kifogható halak száma, valamint a halászatból élők megélhetése és a halak populációjának vészes fogyása. Tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ha fenntartható halállományt akarunk, vissza kell fognunk a fogás növelését.
Magyarországon 2016-tól törvény tiltja a szabadvízi kereskedelmi halászatot.[7]
A magyarországi természetes vizek horgászkezelésbe adása óta egy speciális feladat jut a halászoknak: a nemkívánatos invazív halak túlszaporodásának megakadályozása lehalászással. Elsősorban a Tiszán folyik gyérítő lehalászás (busa, törpeharcsa, Invazív Halak Horgászatának Napja), továbbá a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége vizein (törpeharcsa), de bizonyos mennyiségben a Balatonon is. Termálvizekben is előfordul invazív halak jelenléte, emiatt lehalászásukra is sor kerül. A Hévízi-tóban KEHOP projekt keretében, húzóhálós módszerrel szűrik a halállományt.
