PROFILPELAJAR.COM

	Hakudzsaden ; (白蛇伝)
	1958-as japán animációs film
Rendező	Jabusita Taidzsi; Okabe Kazuhiko;
Producer	Ókava Hirosi; Jamamoto Szanae; Takahasi Hidejuki;
Vezető producer	George Fukuda; Wallace Nagata; David T. Yokozeki;
Alapmű	A fehér kígyó legendája
Műfaj	fantasy, romantikus
Forgatókönyvíró	Jabusita Taidzsi; Uehara Sin;
Hang	Morisige Hiszaja; Mijagi Mariko;
Zene	Kinosita Csúdzsi
Operatőr	Cukahara Takamicu
Vágó	Mijamoto Sintaró
	Gyártás
Gyártó	Toei Animation
Ország	Japán
Nyelv	japán
Játékidő	78 perc
Képarány	1,66:1
	Forgalmazás
Forgalmazó	Toei Company; Global Pictures;
Bemutató	1958. október 22.; 1961. március 15.;
	További információk
	weboldal; IMDb;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

A Hakudzsaden (白蛇伝; Hepburn: Hakujaden^?, ’A fehér kígyó legendája’) 1958-ban bemutatott japán animációs játékfilm, amely a Toei Animation gyártásában készült. Az első színes japán animációs film.

Bemutatója 1958. október 22-én volt a japán filmszínházakban. Az Egyesült Államokban is bemutatták Panda and the Magic Serpent címmel, 1961-ben. Ismert még Legend of the White Snake, The Great White Snake és The White Snake Enchantress címeken is.

Cselekmény

Hszu Hsziennek, egy fiatal fiúnak volt egy fehér kígyója, azonban a szülei megparancsolták neki, hogy váljon meg tőle. Teltek, múltak az évek, amikor egy szörnyű vihar során a kígyó egy szép hercegnővé, Paj Nianggá változott. Paj Niang rátalál Hszu Hszienre, de a hamar egymásba szeretett fiatalokat egy gonosz szellemekre vadászó helyi szerzetes, Fa Haj szétválasztja, mivel úgy véli, hogy Paj Niang is egy gonosz szellem. Hszu Hszien száműzetésbe kerül, de két háziállata, Panda, a panda és Mimi, a vörös panda útnak indulnak, hogy megkeressék gazdájukat. Hszu Hszien közben megtudja az igazságot Fa Hajtól, hogy Paj Niang az a fehér kígyó, akitől gyermekkorában meg kellett válnia. Paj Niang és Fa Haj között harc bontakozik ki, amiben a lány elveszti emberi alakját és visszaváltozik kígyóvá. Hszu Hszien a lány szelleme után rohanva véletlenül leesik egy sziklafalról és meghal. Paj Niang szelleme azonban elmegy a sárkányistenhez, ahol feladja varázserejét, hogy emberré válhasson, s hogy bizonyítsa Hszu Hsziennek, hogy iránta érzett szerelme igaz. A fiúnak elviszi az élet virágát Fa Haj templomába, ahová testét szállították. A szerzetes bizalmatlansága miatt viszont korántsem olyan egyszerű feladat, de segítségére lesz hű szolgája, Hsziao Csing, a halszellem és az állatok is.

Megvalósítás

A film alapvetően a Szung-dinasztia idején keletkezett kínai népmese, A fehér kígyó legendájának (白蛇傳) feldolgozása.^[1] Uehara Sin a feldolgozás során megtartotta a kínai stílusú szereplőket és eredeti neveiket. A választás azért esett egy kínai történetre, mert Ókava Hirosi, a Toei elnöke a megbékélés hangját szerette volna közvetíteni Japán ázsiai szomszédai felé ezzel a második világháborút követő zaklatott időszakban készült filmmel.^[2]

A film forgatása során elérte a japán animáció akkori határait. Egy nagyszabású projekt keretében készült, a stáb 13 590 főt tett ki és összesen két évig tartott a gyártás.^[3]

Rintaro, aki később elismert filmrendező lett, első animációs munkájaként fázisrajzolóként dolgozott a filmen.^[4]^[5]

Szereplők

Morisige Hiszaja: összes férfi szereplő (Hszu Hszien, Fa Haj, Panda, sárkánykirály, harcsakirály, narrátor) japán hangja
Mijagi Mariko: összes női szereplő (Paj Niang, Hsziao Csing, Mimi, kacsa, menyét) japán hangja

Angol szinkronhangok

Hszu Hszien/Xu Xian: George Matsui
Paj Niang/Bai Niang: Lisa Lu
Fa Haj/Fa Hai szerzetes: Mel Welles
Hsziao Csing/Xiao Ching, a halszellem: Miiko Taka
Panda: Fernando Tejada
Mimi: Virginia Blackman
kacsa: Jodie McDowell
menyét: Sara Meric
sárkánykirály: Bob Neuman
harcsakirály: ?
narrátor: Marvin Miller

Megjelenések

Japánban 1958. október 22-én volt a bemutatója és a Toei Company forgalmazta. Az Egyesült Államokban 1961. március 15-én mutatták be a Global Pictures forgalmazásában. Az amerikai változat több módosítást tartalmazott, például a kis vörös pandát, Mimit macskaként azonosítják, a japán stábkiírást pedig teljes törölték a filmből.^[6]

2019 májusában bemutatták a film felújított változatát a 72. cannes-i filmfesztivál Cannes-i klasszikusok szekciójában, megünnepelve az eredeti mozibemutató 60. évfordulóját és a 100 éves japán animációt. A film 35 mm-es szalagját 4K-ban digitalizálták, majd a felújítás után 2K felbontásban állították elő a digitális filmváltozatot.^[7]

Fogadtatás és hatás

Míg a Hakudzsaden 1959-ben elismerést kapott a Velencei Gyermekfilm-fesztiválon, addig az Egyesült Államokban csalódással fogadták 1961-es bemutatásakor. A film történelmi jelentősége viszont nagy, ugyanis ez volt a Toei Dóga első próbálkozása az amerikai animációs stúdiókat követve a „kelet Disney-évé” váljon. Számos fiatal animátorra hatott a film, köztük Mijazaki Hajaóra.^[6]

2001-ben az Animage a Hakudzsadent választotta minden idők legjobb animeprodukciójának.^[8]

A Hakudzsaden a 73. helyet szerezte meg minden idők 150 legjobb animációs filmjét és sorozatát tartalmazó listáján, amelyet a 2003-as Tokiói Laputa Animációs Fesztiválra készítettek el egy nemzetközi szintű felmérés során, 140 animációs művész és kritikus megkérdezésével.^[9]

Források

↑ The Legend of the White Snake (Chinese-English bilingual books) (angol nyelven). Logoi.com. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
↑ Archives for: July 2004 (angol nyelven). Anipages. [2014. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
↑ Masterpiece of last 50 years (angol nyelven). Japanese Animated Film Festival. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 8.)
↑ Llewellyn, Richard: Rintaro Filmography (angol nyelven). Animated Divots, 2007. május 12. [2009. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
↑ Berkwits, Jeff: Interview: Animation legend Rintaro reinvents the city to build a better Metropolis (angol nyelven). Sci Fi.com Science Fiction Weekly, 2002. január 22. [2009. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
↑ ^a ^b Jonathan Clements – Helen McCarthy: The Anime Encyclopedia: A Guide to Japanese Animation Since 1917. (angolul) Berkeley, Kalifornia: Stone Bridge Press. 2006. 478. o. ISBN 978-1-933330-10-5
↑ Cannes Classics 2019 (angol nyelven). Festival de Cannes , 2019. április 26. (Hozzáférés: 2019. június 2.)
↑ Animage Top-100 Anime Listing (angol nyelven). Anime News Network, 2001. január 15. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
↑ Hotes, Catherine Munroe: Laputa’s Top 150 Japanese and World Animation (2003) (angol nyelven). Nishikata Film Review, 2010. október 6. (Hozzáférés: 2016. augusztus 26.)