A háborús regény olyan regény, amelynek elsődleges cselekménye háborúban zajlik: vagy a harctéren, a fegyveres összecsapás színhelyén vagy pedig a hátországban, ahol a szereplők a háborúra való felkészüléssel, annak hatásaival foglalkoznak.
Eredete
A háborús regények ősei a klasszikus ókor nagy irodalmi alkotásai, mint HoméroszIliasza, vagy Vergilius Aeneise. A középkorban az óangolBeowulf, illetve az Artúr király és a kerekasztal lovagjai köré fűződő mondakör tekinthető még a háborús regények őseinek. Ezek az alkotások arra törekedtek, hogy a fegyveres konfliktusok történetét vagy mitológiáját megőrizzék, ezzel is hozzájárulva egy nép kollektív emlékezetéhez. A háborús regények elődeinek tekinthetők az olyan neves drámaírók munkái, mint Euripidész, Lucius Annaeus Seneca, Christopher Marlowe és Shakespeare. Shakespeare V. Henrik című drámája szinte példaképe annak, hogyan lehet a háború történetét, stratégiáját, taktikáját, etikáját egy lényegében fiktív történeti keretben kombinálni.
A modern háborús regények fejlődését befolyásolta még Miguel de Cervantes regénye, a Don Quijote, amelyben megtalálhatók a katonás hősiesség és butaság elemei.
A modern prózai regény 17. századbeli elterjedésével a háborús regény műfaja is kezdett kialakulni, bár az első alkotások általában inkább szatirikus jellegűek voltak, a bennük ábrázol katonák részeges, komikus alakok voltak. A korra jellemző Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen önéletrajzi ihletésű regénye, a Simplicissimus, amely a harmincéves háború eseményeit írta le.
Háborús regények a 19. században
A 19. század nagy fegyveres konfliktusai nagymértékben hozzájárultak a háborús regények elterjedéséhez, olyan remekművek születtek ebben az időszakban, mint StendhaltólA pármai kolostor, amelyben a cselekmény része a waterlooi csata; TolsztojHáború és béke című regénye, amely a napóleoni háborúkat ábrázolta Oroszországban; vagy az amerikai Stephen CraneA bátorság vörös kokárdája című regénye, amely az amerikai polgárháború idején játszódik. Ezek a regények már realisztikusan ábrázolták a háborút, a csatákat, a háború során elkövetett atrocitásokat, illetve feltárták a hősiesség, a gyávaság, a lovagiasság és általában a háborús moralitás kérdéseit.
A 19. századi háborús regények egyik alfaját jelentették az észak-amerikai telepesek és az őslakosok közötti összecsapásokat (jórészt egyoldalúan) ábrázoló művek, mint például James Fenimore Cooper és John Richardson őrnagy regényei. A század végén, a 20. század elején Ralph Connor, G. A. Henty és Rudyard Kipling heroikus, hazafias hangnemben írtak a háborúról, kifejezettek romantikus vagy imperialista szemszögből vizsgálva a háború okait, lefolyását. Ezt a hangnemet azonban a 20. századra jellemző modern hadviselés borzalmai miatt nem lehetett továbbvinni.
Első világháborús regények
Az első világháború alatt és után – részben a harcokban részt vevő katonák különösen nagy száma, részben a háború eddig soha nem ismert borzalmai miatt – addig soha nem látott számban láttak napvilágot a háborús regények, mind az antant, mind a központi hatalmak országaiban. Az egyik legelső és legnagyobb hatású az 1916-os francia A tűz(Le Feu), a háborúban sorkatonaként szolgáló francia író, Henri Barbusse műve. Barbusse nyíltan merte kritizálni a nacionalista politikai dogmákat és a politikai-katonai vezetés hozzá nem értését. Hatásának köszönhető a háborúellenes mozgalom, amely a világháború befejezése után kapott szárnyra.
Hasonlóan jelentős alkotás volt Ernst Jünger háborús naplója, az In Stahlgewittern („Acélviharban)”. Jünger, aki önként jelentkezett és a nyugati fronton véghez vitt tettei révén megkapta a legmagasabb porosz katonai kitüntetést, a bátor háborús hős szemszögéből írta le az eseményeket.
Az 1920-as évek vége felé a háborús regények egyre növekvő számban jelentek meg, mert az egykori katonák végre fel tudták dolgozni élményeiket és nyíltan ki tudták magukból írni azokat. Szintén a német hadsereg katonája volt Erich Maria Remarque, aki Jüngerrel szemben a háború borzalmait jelenítette meg a Nyugaton a helyzet változatlan c. regényében. Az otthon maradottak vagy a visszatérők is szerepeltek a regényekben: Rebecca WestThe Return of the Soldier c. regénye a frontról visszatérő, a harcok következményeként sokktól szenvedő katona nehézségeit írja el, amíg megpróbál elhelyezkedni a polgári életben. A francia Romain RollandClérambault c. regényének főszereplője a fiát elvesztett apa, aki a francia militarizmus ellen lázad. Az első világháborúról szóló, aránylag kis számú amerikai háborús regények egyik képviselője John Dos PassosHárom katona c. regénye (1921), amely szintén az író saját élményeiből fakad.
A világháború után kezdtek megjelenni azok a modern regények, amelyek nem tartoznak a háborús regény kategóriájába, mert nem elsősorban a háborúval foglalkoztak. Azonban a szereplők azokat a pszichológiai traumákat, sokkot, elidegenedést próbálják feldolgozni, amelyek közvetlenül a háborús élményeikből fakadnak. Erre példa Remarque két regénye, a Győztesek és legyőzöttek (eredeti címe Der Weg zurück, 1931) és a Három bajtárs (Drei Kameraden, 1937). Virginia WoolfMrs. Dalloway (1925) cvímű regényében egy fiatal veterán, Septimus Warren Smith, az egyik mellékszereplő, aki végül megőrül és öngyilkosságot követ el.
Remarque regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan, világsikert ért el a lövészárok-hadviselés borzalmainak nyílt és realisztikus ábrázolásával. Hasonlóan realisztikus, bár kevésbé ismert volt Stratis Myrivilis (igazi neve Efstratios Stamatopoulos), aki 1923-1924-ben folytatásokban jelentette meg a Life in the Tomb című regényét (1930-ban jelent meg egy kötetben a könyv). 1929-ben jelent meg az amerikai Ernest HemingwayBúcsú a fegyverektől című regénye, William March-tól a Company K, Richard Aldington-tól a Death of a Hero, Arnold Zweig-től a Grisa őrmester és Charles Yale Harrison-tól a Generals Die in Bed – az egyik legkeserűbb hangvételű háborús regény.
Az 1930-as években továbbra is születtek háborús regények, de ekkor egy másik irányzat is megjelent: a korábbi fegyveres konfliktusokat feldolgozó modern regények műfaja. 1936-ban jelent meg Margaret Mitchell nagy sikerű regénye, az Elfújta a szél, amely az amerikai polgárháború alatt játszódik. A 20. század végén, a 21. század elején még mindig nem szűnt meg az írók érdeklődése a nagy háború iránt, amit Pat Barker trilógiája (Felépülés, The Eye in the Door, Ghost Road) és a kanadai Michael Goodspeed regénye, a Three to a Leaf is illusztrál.
A háborút követően megjelentek a háborús regények műfajával rokon alkotások, ezek közül egyik a Holokauszt-regény, ahova A.M. KleinThe Second Scroll, Primo LeviIf This is a Man and If Not Now, When? és William StyronSophie's Choice című regényeit lehet sorolni.
Egy hasonló műfaj a háború alatt a polgári lakosság megpróbáltatásait, nélkülözéseit, vagy éppen meghurcoltatását ábrázoló regény, mint pl. SzolzsenyicinIvan Gyenyiszovics egy napja(Один день Ивана Денисовича) vagy Joy KogawaObasan című regénye.
A második világháború után röviddel kitört a koreai háború (1950–1953). Ezen a hadszíntéren játszódik Richard Hooker regénye, a MASH, amely három amerikai orvos komikus mindennapjait mutatja be (a regényből nagy sikerű sorozat is készült). A koreai háború adja a hátteret a kanadai Herbert Fairlie WoodThe Private War of Jacket Coates című regényéhez, amely szintén komikus formában mutatta be a háborút (Wood egyébként 1966-ban megírta a kanadai hadsereg hivatalos történetét Koreában.
Vietnám és utána
A második világháború után a regényírók figyelmét leginkább a vietnámi háború keltette fel. Graham Greene regénye, A csendes amerikai(The Quiet American) volt az első kísérlet a háború okainak feltárására, a francia kolonializmus utolsó éveinek bemutatásával. Tim O’BrienThe Things They Carried címmel írt novellákat a háborúról (1990), korábban pedig A katona legszebb álma (Going After Cacciato, 1979) című regényével elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat is.
A vietnámi háború után a háborús regények első nagy megjelenési hulláma az 1970-es és az 1980-as évek fordulójára tehető, ezek hangvétele általában személyes, nem volt hősies vagy hazafias.[1]Michael HerrDispatches (1977) című irodalmi riportázsa a haditudósító szemszögéből, az új zsurnalizmus eszközeivel mutatja be a háborúnak a sorozottakra tett hatását.[2] Számos amerikai veterán is írt könyvet a háborúban szerzett élményeiről, például Daniel LangCasualties of War című könyve, amely később az alapot adta a A háború áldozatai című filmhez, illetve Ron KovicBorn on the Fourth of July című önéletrajzi írásából készített filmet Oliver StoneSzületett július 4-én címmel.
A háborút a másik oldalról bemutató alkotások közül kiemelkedik a The Sorrow of War, Bao Ninh regénye.
A vietnámi háború után már nem voltak olyan konfliktusok, amelyek jelentőségükben megközelíthették volna a két világháborút, ezért a háborús regények hangvétele is megváltozott, inkább a háborúk emlékezetét, vagy annak változásait igyekeztek bemutatni, mint pl. Pat Barker brit író, aki a Regeneration trilógiában az I. világháborút mutatja be modern nézőpontból, vagy Ian McEwan regényei, a Black Dogs és az Atonement, amelyek a második világháborút mutatják be hasonló nézőpontból (utóbbi regényből film is készült, magyarul Vágy és vezeklés címmel jelent meg).
A modern háborús regények között felbukkantak azok, amelyek az akcióra, az izgalmakra és a cselekményre helyezik a hangsúlyt, mint pl. Tom Clancy művei (pl. a Vadászat a Vörös Októberre, amely meglehetősen pontosan mutatja be a tengeralattjárók működését, vagy a tengeralattjáró-elleni harc mozzanatait).
Ez a szócikk részben vagy egészben a War novel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
