PROFILPELAJAR.COM

	Guaíba
; Guaíba címere	; Guaíba zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Brazília
Állam	Rio Grande do Sul
Mezorégió	Metropolitana de Porto Alegre
Mikrorégió	Porto Alegre
Alapítás éve	1926
Polgármester	Marcelo Soares Reinaldo
Körzethívószám	51
	Népesség
Teljes népesség	92 924 fő (2022)
Tszf. magasság	23 m
Terület	376,973 km²
	Elhelyezkedése
	d. sz. 30° 06′ 50″, ny. h. 51° 19′ 30″30.113889°S 51.325000°WKoordináták: d. sz. 30° 06′ 50″, ny. h. 51° 19′ 30″30.113889°S 51.325000°W
	Guaíba weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Guaíba témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Guaíba egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Guaíba-tó nyugati partján. Porto Alegre metropolisz-övezetének (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA) része. 2022-ben a község népességét 92 924 főre becsülték.^[2] A farroupilha-felkelés bölcsője.

Története

A környéket az i. e. 10. évezredtől kezdődően az úgynevezett Umbu-kultúra (tradição Umbu) jellemezte, lakossága guaraní indiánokból állt, akik növénytermesztéssel, vadászattal, halászattal, fazekassággal foglalkoztak. A spanyol és portugál gyarmatosítók megérkeztével az őslakosok száma lehanyatlott, a portugálok pedig többször összecsaptak a spanyolokkal, vitatva a földek hovatartozását. Az 1777-es San Ildefonso-i szerződés értelmében Rio Grande do Sul területe végül a portugáloké lett, a telepesek pedig királyi földadományokat (sesmaira) kaptak, melyeken farmok, őrhelyek, templomok, települések létesültek.^[3]

A mai Guaíba területét 1793-ban kapta meg Antônio Ferreira Leitão mint sesmariát. A helynek szerepe volt a farroupilha-felkelésben; a lázadó José Gomes de Vasconcelos Jardim (Leitão veje) itteni farmján szervezte meg Porto Alegre elfoglalását. Gomes Jardim, Bento Gonçalves, Onofre Pires és mások egy hatalmas ciprusfa árnyékában találkoztak, ahol megállapodtak a Rio Grande-i Köztársaság megszervezéséről, és itt dolgozták ki a felkelés terveit is. 1835. szeptember 19-én délután Onofre Pires és Gomes Jardim parancsnoksága alatt elindultak az Alegria-partról azok a lázadók, akik a Ponte da Azenhai csatában, a farroupilha-felkelés kezdetén szembeszálltak a császáriakkal és elfoglalták Porto Alegret. A helyet, ahonnan elindultak, emléktábla jelzi; a José Gomes de Vasconcelos Jardim téren pedig a Rio Grande-i Köztársaság elnökének emlékműve áll.^[4]

A felkelés leverése után megkezdődött Rio Grande do Sul bevándorlókkal való benépesítése; a mai Guaíba község területén településmagok alakultak ki, közöttük egy Pedras Brancas nevű falu („fehér kövek”, a közeli sziklaegyüttesre utalva), amelynek első telkeit és utcáit 1860-ban jelölték ki. Ez kezdetben átutazó kupecek és hajcsárok megállójaként szolgált (erre vezetett az út Porto Alegre felé, a Guaíba-tavon keresztül), majd mezőgazdaságra összpontosuló infrastruktúra is kialakult. 1892-ben Pedras Brancast kisvárossá (vila), körzetét pedig Porto Alegre kerületévé nyilvánították. Az 1911-es közigazgatási felosztás alapján Porto Alegre 9. kerülete volt. 1912-ben Pedras Brancas település 800 lakost és több mint 200 épületet számlált; volt itt posta, távíróállomás, telefonközpont, körzeti anyakönyvi hivatal, rendőrőrs és nyilvános vágóhíd. Pedras Brancas kerületnek 4486 lakosa és 736 épülete volt.^[3]^[4]

1926-ban Pedras Brancas két másik kerülettel (10. és 11.) együtt függetlenedett, új községet alkotva Guaíba néven (amelyet a tóról neveztek el). Később Guaíbából kivált Barra do Ribeiro és Mariana Pimentel (az egykori 10. és 11. kerületek).^[3]

Leírása

Székhelye Guaíba, további kerületei nincsenek.^[3] A községközpont a Guaíba-tó nyugati partján fekszik, az állami székhelytől 17 kilométerre, 4 méteres tengerszint feletti magasságban, amfiteátrum-szerű dombokkal körülvéve. Nedves szubtrópusi éghajlat jellemzi, az éves átlaghőmérséklet 20,1 ºC, a csapadék 1186 mm. Jelentős szerepe van az iparnak (élelmiszeripar, papírgyártás).^[4] Helyi látnivalók: Gomes Jardim felkelő háza, a Carlos Nobre múzeum, a Farroupilha-ciprus, a Felszabadító Szűzanya (Nossa Senhora do Livramento) templom, atlanti-parti erdők, vízpart és strandok.^[5]

Híres személyiségek

José Gomes de Vasconcelos Jardim (1774–1854) farroupilha lázadó és hadvezér. Orvosi diplomát szerzett, kórházat alapított Pedras Brancasban, és ismert volt jótékonysági tevékenységéről is. 1835-ben Bento Gonçalves da Silvával és Onofre Pires-zel összeesküvést szőtt és hadba indult a monarchia ellen. Miután kikiáltották a köztársaságot, Gomes Jardim 1836 novemberétől az elnök szerepét töltötte be, mivel Bento Gonçalvest a császáriak elfogták és bebörtönözték. 1854 tavaszán hunyt el.^[4]
Nicolau Estanislau Scherer (1887–1950) kanonok. 1913-ban pappá szentelték São Leopoldoban, kezdetben Montenegróban szolgált, majd 1921-től Pedras Brancas (Guaíba) plébánosa lett. 1946-ban egészsége megromlott, de továbbra is papi teendőket látott el, és levéltárosként is dolgozott. 1949 végén kórházba került, ahol 1950 tavaszán a halál angyala bizakodó és derűs hangulatban találta.^[4]
Gastão Leão (1896–1954) orvos. Még az orvosi egyetem második évében kezdett praktizálni Guaibában, és 36 éven át gyakorlatilag a város egyetlen orvosa volt, így általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett. A közéletben városi tanácsosi szerepet is betöltött. Hosszú betegség után, 1954 májusában hunyt el.^[4]

Jegyzetek

↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
↑ Guaíba. IBGE. (Hozzáférés: 2024. január 31.)
↑ ^a ^b ^c ^d História. IBGE. (Hozzáférés: 2021. július 16.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 252–256. o. (1959)
↑ A Cidade. guaiba.atende.net. (Hozzáférés: 2024. január 31.)