Az elhamarkodott újévi támadás súlyos orosz veszteségeket eredményezett. A lakosság elmenekült Groznijból, és az üres házak szinte mindegyikéért meg kellett küzdeni a támadóknak a területüket védő csecsen fegyveresekkel. A sebtében kijelölt alakulatok nem voltak megfelelően felkészítve a várható harccselekményekre sem harcászati, sem pedig pszichológiai szempontból a belső, polgárháború-jellegű küzdelemre. Súlyos hiba volt a nagy mennyiségű páncélos technika tömeges alkalmazása a városi harcban, ami komoly veszteséget okozott az orosz erőknek.[4]
A kezdeti sikertelenség oka volt továbbá az orosz oldalon harcoló, három főhatóság (Védelmi Minisztérium, Belügyminisztérium, FSZB) alárendeltségébe tartozó erők problémás együttműködése. Jelcin ugyan a helyszínre rendelte a két minisztert és az FSZB igazgatóját, de jelenlétük inkább nehezítette a csapatokat közvetlenül irányító parancsnokok munkáját. Szervezetlen volt az anyagi-technikai eszközök utánpótlása is.[4] A támadás első hulláma az orosz fél számára óriási veszteségeket okozott és az állomány moráljának szinte teljes összeomlását eredményezte.
A kudarcok nyomán az orosz vezetés január 3-án, megfelelő, összehangolt tüzérségi és légi előkészítést követően folytatták a harcot a csecsen fővárosért, amit végül január 27-én sikerült elfoglalni. A páncéloserők helyett ekkor már deszantroham-alegységeket alkalmaztak, amelyek alkalmasabbak voltak a városi harcra.[4] További két hónapnyi harc, valamint taktikaváltás után tudták elfoglalni a várost. A csata és annak részeként a második világháború óta a legnagyobb európai bombázás nagy pusztítást végzett a civil lakosság körében is.[5]
Végül a csecsen szeparatisták 1996 augusztusában visszafoglalták a várost, ezzel lezárva az első csecsen háborút.
Taktikák
A csecsen harcosok nagyobb motivációval és helyismerettel rendelkeztek. Legtöbbjük beszélte az orosz nyelvet, szolgált a Szovjet Hadseregben, vagy az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinél és rendelkezett szovjet/orosz egyenruhával. Többük veterán volt már, megjárták ugyanis az afganisztáni frontot, ahol komoly tapasztalatokat szereztek a gerillahadviselésről is. 15-20 fős rajokra voltak osztva, ezek pedig 3-4 fős tűzcsoportokra.[6]
Veszteségek
Holttestek egy teherautón GroznijbanCsecsen harcos az Elnöki Palota közelében, 1995 januárjában
A katonai veszteségek pontos száma nem ismert, de becslések szerint mindkét oldalon ezres nagyságrendű volt a sebesültek és a halottak száma. A hivatalos orosz statisztikák szerint 1376 fő vesztette életét és 408 fő tűnt el harci cselekmény közben, bár a valós adatok magasabbak lehetnek.[7]
