A város a Salentói-félsziget elején helyezkedik el. A vidék domborzata erősen tagolt, számos karsztformával (szurdokok, búvópatak, barlangok stb.)
Történelme
Grottaglie neve a latin Cryptae Aliae-ból származik, amelynek jelentése "sok barlang". Ezeket a barlangokat – a régészeti leletek alapján bizonyított, hogy már a paleolitikumban lakták. A település első írásos emléke a kora középkorból származik: Casale Cryptaleum. Valószínűleg a szaracénok elől menekülő apúliai lakosok alapították. A normannok a 11. században hűbéri birtoknak nyilvánították, majd a tarantói érsekségnek ajándékozták. A 14. században épültek fel a várost védő falak, valamint a Castello Episcopio (Püspöki kastély) és a Chiesa Matrice (Szűzanya-templom). A 15-17. századokban a hűbéri birtokra igényt tartott több nemesi család is, emiatt gyakoriak voltak az érsekséggel vívott csaták. A település 1806-ban lett önálló, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
1938 és 1940 között Grottaglie repülőterén kaptak kiképzést a Magyar Királyi Légierő pilótanövendékei.[2]
Népessége
A népesség számának alakulása:
Látnivalók
a 13. századi Castello Episcopio
az 1379-ben épült nagytemplom
nemesi paloták: Palazzo Cicinelli, Palazzo Urselli, Palazzo Blasi, Palazzo Maggiuli-Cometa
a San Francesco di Paola-kolostor, a város legjelentősebb barokk műemléke