A 19. századi kitelepítésekkor létrejött, 42,43 km2 területű rezervátum a 27 törzsből álló Grand Ronde-i törzsszövetség irányítása alatt áll.
Története
A rezervátum a Rogue-völgyi háborút követő 1857-es elnöki rendelettel jött létre.
Az 1860-as években Adrien Croquet belga misszionárius[1] feleségül vette az egyik törzs tagját; leszármazottaik ma is élnek.[2]
1887-ben lehetővé tették, hogy a rezervátumban kívülállók is letelepedhessenek. 1901-ben a terület egy részét értékesítették; az 1936-os Indian Reorganization Act lehetővé tette az őslakosoknak bizonyos telkek visszavásárlását.
Az 1954-es Termination Act értelmében a Grand Ronde-i törzs szövetségi státusza megszűnt; ezt az 1983-ban Ronald Reagan által aláírt törvény állította vissza.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Grand Ronde Community című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
C. F. Coan: The Adoption of the Reservation Policy in Pacific Northwest, 1853–1855. (angolul) Quarterly of the Oregon Historical Society, XXIII. évf. 1. sz. (1922. március) 1–38. o. JSTOR
Melinda Marie Jetté: ’Beaver Are Numerous, but the Natives… Will Not Hunt Them’: Native-Fur Trader Relations in the Willamette Valley, 1812–1814. (angolul) Pacific Northwest Quarterly, XCVIII. évf. 1. sz. (2006) 3–17. o. JSTOR
Tracy Neal Leavelle: ’We Will Make It Our Own Place’: Agriculture and Adaptation at the Grand Ronde Reservation, 1856–1887. (angolul) American Indian Quarterly, XXII. évf. 4. sz. (1998) 433–456. o. JSTOR
Ronald Spores: Too Small a Place: The Removal of the Willamette Valley Indians, 1850–1856. (angolul) American Indian Quarterly, XVII. évf. 2. sz. (1993) 171–191. o. JSTOR