Gróh István

Gróh István
Született1867. június 2.[1]
Nagyberezna
Elhunyt1936. március 16. (68 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • képzőművész
  • restaurátor
  • művészetteoretikus
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (48/3-1-25)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gróh István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróh István (Nagyberezna, 1867. június 2. – Budapest, Kőbánya, 1936. március 16.)[2] iparművész, művészetelméleti író. Az Iparművészeti Főiskola egykori rektora.

Pályája

Gróh István sírja Budapesten. Kerepesi temető: 48/3-1-25 (Benkő Rezső és Lux Elek alkotása)

Gróh Sámuel és Polyanszki Viktória fia. A Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként végzett. Később Nyíregyháza, majd Rozsnyó iskoláiban tanított. 1896-tól az Iparművészeti Iskola tanára, majd 1917-től 1926-os nyugdíjazásáig igazgatója volt. A magyarországi középkori falfestmények felkutatása és másolása miatt a magyar műemlékvédelem egyik úttörőjének tekintik.[3] 1901-ben tanítványaival restaurálta az eperjesi Rákóczi-ház díszítését, és elkészítette a lőcsei Thurzó-ház restaurálási tervét. 1927-ben részt vett a budapesti egyetemi templomban található, Johann Bergl által 1776-ban készített freskók felújításában. 1907-ben díszítőfrízt festett a Zeneakadémia nagytermébe. Szépirodalommal is foglalkozott. Halálát agyvérzés okozta. Felesége Henész Anna volt.

Művei

  • Magyar stílusú rajzminták (Bp., 1904)
  • Magyar díszítőművészet (1–2. rész, Bp., 1908)
  • A bizánci keresztény művészet első emlékei Erdélyben (Bp., 1933)
  • Új magyar díszítések (megjelent: Tündérujjak magyar kézimunka újság kiadásában, Bp., 1929)

Szépirodalmi művei

Szépirodalmi könyveinek legnagyobb része családi nevén jelent meg, zsidó regényét Szeő Demeter néven adta közre.[4]

  • Nobel Árpád kalandjai. Regény. Budapest, 1912
  • Két farkas. Regény. Budapest, 1925
  • Az idealista Perbetei. Regény. Budapest, 1925
  • A harsányi Vénusz. Regény. Budapest, 1926
  • Zsidó vagyok. Regény. Budapest, 1933

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05475.htm, Gróh István, 2017. október 9.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 249/1936. folyószáma alatt.
  3. ↑ 160 lapos gyűjteményét az Országos Műemléki Felügyelőség őrzi. Legkorábbi és kiemelkedő a sorozatban a szepeshelyi templom 1317-ben készült falképe
  4. ↑ Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 8. kötet. (Analizálók és stílromantikusok / Elbeszélők és színműírók c. alfejezet) (1930–1941) 

Források

Irodalom

  • Nekrológja az Iparművészeti Iskola Évkönyve, Budapest, 1936. évi kötetében olvasható.
Ez a szobrászról, iparművészről, fazekasról vagy keramikusról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!