A Giro d’Italia a második legrangosabb kerékpáros körverseny a Tour de France után, amelyet évente rendeznek meg. A kerekesek három héten keresztül járják be elsősorban Olaszországot, de környező, sőt távolabbi országokat is érinthetnek (például 2012-ben Dániából indultak). Az egyes etapok különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval, illetve csapat- és egyéni időfutamok is.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Az első versenyt 1909-ben rendezték a La Gazzetta dello Sport sportújság szervezésében,[2][3] jelenleg ezt a feladatot az RCS Sport társaság végzi.[4][5] A versenyt 1909 óta minden évben megrendezték, kivéve a két világháború alatt.[2] Kezdetben szinte csak olaszok versenyeztek, de a verseny népszerűségének és elismerésének növekedéseként a mezőnyben az egész világról jelentek meg kerékpárosok. A körverseny a UCI World Tour része.
A Giro rendezője az RCS Sport, amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Milánói maraton.
Rendszerint május végén, június elején rendezik meg. Míg az útvonal minden évben más, a verseny felépítése nem változik: legalább két időfutamot tartalmaz, illetve áthaladnak az Alpokon,[6] beleértve a Dolomitokat is. Hasonlóan a többi Grand Tour versenyhez a Giro is 21 szakaszból áll, amit 23 nap alatt teljesítenek (két pihenőnap van).
A Giro rajt/cél helyszínei
Közel fél évszázadig, a verseny Milánó városából rajtolt és ért célba, a város, ahol a Gazzetta dello Sport székhelye van.[7][8]1911-ben kivételt téve a Giro Róma városából indult és ide is ért célba, Itália egyesítésének 50. évfordulójára.[9] A kivétellel a milánói rajt és cél a Giro d'Italia szabványa volt. Az 1960-as évek óta azonban az indulás helye minden évben megváltozott.[10] a cél olyan városokba látogatott el, mint Verona, Brescia, Trieszt, Torino és Róma.
Külföldi rajtok
A Giro d’Italia ( La Grande Partenza ) kezdete jelentős esemény, és a városok jelentős beruházásokra számítanak, remélve, hogy megtérítik a turizmus, az expozíció és egyéb előnyök költségeit. Rengeteg külföldi város részese kíván lenni a versenynek. Az első 47 kiírás során a verseny mindig Olaszországból rajtolt. 1965-ben volt az első külföldi kezdete a Gironak, San Marinóból.[11][12] Az Olaszországon kívüli rajt helyszínei:[13]
Minden szakasz idejét mérik, a célba érkezés után a versenyzők idejét hozzáadják az előző szakaszidejeikhez. Aki a legrövidebb idő alatt teljesítette az addigi versenyt, az vezet és veheti fel a rózsaszín trikót.[14] Ugyan a legnagyobb figyelem az összetettért folytatott harcot kíséri, vannak más versenyek is: a pontverseny a sprintereknek, a hegyi verseny a hegyimenőknek, a fiatalok versenye a 25 éven aluliaknak, illetve a csapatverseny. Minden csapatban néhány kerékpáros célja megnyerni az összetett versenyt, de vannak más versenyek is: pont, hegyi és a fiatalok versenye. A legrégebbi természetesen az összetett. Az ezen versenyek élén állók más-más színű trikót viselnek. Ha valaki több versenyben is vezet, akkor azt a trikót veszi fel, amelyik a legjelentősebb.
Az összetett verseny a legfontosabb, az élen álló viseli a Maglia rosát, a rózsaszínű trikót. Az eredményt az összesített idő alapján számolják ki: minden szakasz idejét mérik, majd ezeket összeadják, aki a legkisebb idővel rendelkezik, az vezet. Aki az utolsó szakasz után is felöltheti ezt a trikót, az a Giro d’Italia győztese. Minden szakasz végén az élen álló megkapja a trikót, amit a céltelepülés pódiumán adnak át. Ha több versenyt is vezet, akkor azokat a trikókat is megkapja, de a következő nap a rózsaszínt fogja viselni, hiszen az a legfontosabb. A trikó akár minden nap végén gazdát cserélhet.
A trikó színe a versenyt létrehozó olasz sportújságtól, a La Gazzetta dello Sporttól ered, mivel lapjai rózsaszínűek.[15] Először 1931-ben viselték, elsőként Learco Guerra, azóta a Giro jelképévé vált. A versenyzők rendszerint mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtovább megtartsák, ezzel népszerűsítve csapatukat és annak szponzorait. Eddig legtöbbször Eddy Merckx viselte, 78 szakaszon keresztül (nem egyhuzamban).[16][17][18] A legtöbb győzelem eddig öt volt, ez három embernek is sikerült: Alfredo Bindának, Fausto Coppinak és Eddy Merckxnek.[19]
Az összetett versenyben nem mindig az időt mérték. Az első Girón a szervezők úgy döntöttek, hogy a pontrendszert használnak az időrendszer helyett, az 1904-es Tour de France botránya miatt.[20] Ezen felül azért is választották ezt a rendszert, mert olcsóbb volt a versenyzők helyezéseit számolni, mint mindenki idejét minden szakaszon mérni. Minden etap végén összeadták a versenyzők helyezéseit, és akinek a legkevesebb pontja volt, az vezetett; például ha valaki az első szakaszon a második, a második szakaszon pedig a harmadik helyen végzett, akkor öt pontja volt. A következő évben változtattak a rendszeren: az 51. helytől mindenki 51 pontot kapott, míg az első ötven versenyző pontozása nem változott.[21] Ez a rendszer egészen 1912-ig állt fenn, amikor is a csapatok kerültek középpontba, továbbra is megtartva a pontrendszert.[22]1913-ban visszatértek az 1911-es rendszerhez. 1914-ben a szervezők ismét változtattak, létrehozták a mai rendszert, ahol a versenyzők szakaszonkénti összideje számít.[23]
Vannak időbónuszok is, első néhány beérkező kap:[24]
Típus
1.
2.
3.
Sík befutó
20"
12"
8"
Részhajrá
6"
4"
2"
Hegyi verseny
A hegyi pontverseny trikójaA hegyi pontverseny trikója 2012-igStefano Garzelli zöld trikóban 2009-ben
A hegyi verseny a második legrégibb verseny a Girón, először az 1933-ban avattak bajnokot, Alfredo Bindát.[15][25] Legtöbb alkalommal (hétszer) Gino Bartali nyert. A verseny során pontok járnak azért, ha valaki elsőként mászik meg egy jelentős hegyet, de néhány utána lévő is kap pontot, annál kevesebbet, minél hátrább van. A pontok száma attól függően változik, hogy milyen meredek, illetve hosszú egy hegy.[14]
Az 1974-es Giróig nem volt trikója a hegyi versenyt vezetőnek, azonban ebben az évben a szervezők úgy döntöttek, hogy a legjobb hegyimenő zöld trikót kap. Ez egészen 2012-ig így maradt, amikor a verseny szponzora, a Banca Mediolanum további négy évre meghosszabbította a támogatását és kérésére kékre változtatták a zöld trikót.
A Girón négyféle kategóriájú hegy van, a legkönnyebb 4. kategóriától, a legnehezebb 1. kategóriáig. Ezenfelül van még a Cima Coppi, a legmagasabb pont, amit elérnek; ez több pontot ér, mint bármely más 1. kategóriás emelkedő. A pontok elosztása a következő (2014-ben):[26]
Típus
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
Cima Coppi
40
28
21
15
10
7
4
2
1
1. kategória
32
20
14
10
7
4
2
1
2. kategória
14
9
6
4
2
1
3. kategória
7
4
2
1
4. kategória
3
2
1
A hegyi trikót az a versenyző viseli, aki a nap elején a legtöbb hegyi ponttal rendelkezik. Ha egy biciklis kettő vagy több kategóriát is vezet, akkor ezt a trikót a második viseli, de a Giro végén az kapja meg, akinek a legtöbb hegyi pontja van. Pontegyenlőség esetén dönt:[26]
1. győzelem a Cima Coppin
2. megnyert első kategóriás hegyek
3. megnyert második kategóriás hegyek
4. megnyert harmadik kategóriás hegyek
5. megnyert negyedik kategóriás hegyek
Főképp azok a biciklisek, akik se nem jó sprinterek, se nem kifejezetten jó időfutammenők, ezt a típusú versenyt próbálják megnyerni.
Pontverseny
A pontversenyben élen álló trikójaMichele Scarponi viseli a piros trikót a 2011-es Giro d’ItaliánA ciklámen trikót 1969 és 2009 között viselte a pontverseny élén álló
A pontverseny a harmadik legrégibb verseny a négy közül, melyekben még ma is avatnak bajnokot. Először 1966-ban rendezték meg, azzal a céllal, hogy több sprintert vonzzon; elsőként Gianni Motta nyert.[15][27] Pontokat azok a versenyzők kapnak, akik elsőként érnek célba a szakasz végén, vagy részhajrákban (nincs minden szakaszon). Az élen álló az a versenyző, aki a nap elején a legtöbb ponttal rendelkezik; akinek a Giro végén a legtöbb van, az nyeri a pontversenyt. Eddig ketten nyerték meg négyszer is: Francesco Moser és Giuseppe Saronni.[19]
Minden szakaszgyőzelem, a szakasz kategóriájától függetlenül, 25 pontot ér, a második helyezett 20-at, a harmadik 16-ot, a negyedik 14-et, az ötödik 12-t, a hatodik 10-et, innentől minden további eggyel kevesebbet, végül a tizenötödik egyet kap.[24] Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy egy „igazi” sprinter nyeri meg a pontversenyt. Továbbá egyes szakaszokon van egy vagy több részhajrá is, amikor az első hat leghamarabb beérőt jutalmazzák (8, 6, 4, 3, 2, 1 pont elosztásban). Ezeket a pontokat számolják egy külön versenyhez, a TV versenyhez (Traguardo Volante, vagy "repülő sprinter").
A kiosztott pontok a következők:
Típus
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
Cél/ Egyéni időfutam
25
20
16
14
12
10
9
8
7
6
5
4
3
2
1
Részhajrá
8
6
4
3
2
1
Az első évben még nem volt külön trikója a pontverseny élén álló versenyzőnek. 1967-től piros trikót adtak, azonban ezt 1969-ben a ciklámen színű váltotta fel. Ez egészen 2010-ig maradt így, amikor a szervezők visszatértek a piroshoz; a visszatérés oka volt, hogy a három kisebb verseny trikója az olasz zászló három színe legyen.[28]
A fiatalok versenyén azok a kerékpárosok vehetnek részt, akik még 25 éven aluliak.[14][29] A verseny felépítése ugyanolyan, mint az összetetté; minden szakasz idejét mérik, a nap végén összeadják, s a legkisebb idővel rendelkező vezet. Az élen álló fehér trikót visel.
A Girón kétféle csapatversenyt is rendeznek: a "Trofeo Fast Team"-et (leggyorsabb csapat) és a "Trofeo Super Team"-et (szuper csapat). A régebbi a Trofeo Fast Team, ezt már az első Girón is megrendezték; ekkor az Atala nyerte. Az eredmény ebben a versenyben a következő alapján születik: minden csapat legjobb három kerékpárosának idejét összeadják, s amelyik csapatnak a legkisebb ideje van, az vezet.[14] A versenyt sokáig csak csapatversenynek hívták, amíg 1994-es Giro d’Italiára a szervezők meg nem változtatták Trofeo Fast Teamre.
A Trofeo Super Team első ízben az 1993-as Giro d’Italián szerepelt. A nevét 1994-ben kapta, azóta ezt használják. Elsőként az Ariostea nyerte meg. Ez a verseny egy csapat pontverseny, amelyben az első 20 célba érkező kap pontot (az első húszat, majd helyezésenként eggyel csökken, végül a huszadik egyet); ezek csapatonként összeadódnak, akinek a legtöbb van a végén, az nyer.
Kisebb versenyek
Más kevésbé ismert versenyeket is rendeznek a Girón, amelyek vezetői nem viselnek különleges trikót. Ezek pontokon alapulnak, amelyeket a három hét alatt gyűjtenek.[14]
Minden tömegrajtos szakaszon van egy részhajrá, a Traguardo Volante, vagy T.V.. A T.V. bónusz másodperceket ad az összetettben, pontjai beleszámítanak a pontversenybe, illetve a T.V. versenybe – a részhajrá pontjai összeadódnak, akinek a legtöbb van, az vezet. Régebben különböző nevei voltak, s korábban időalapú volt. 2013-ban nevezték vissza sprint versennyé, amit ekkor Rafael Andriato nyert meg.
További verseny a Premio della Combattività (legaktívabb versenyző), amely nem a Tour de France piros rajtszámának hasonmása (amelynél azok a kerékpárosok kapnak pontot, akik részt vesznek szökésekben, agresszívek a verseny alatt), hanem egy sokkal kombináltabb verseny, amelynél a célba érkezéskor, a részhajrákkor és a hegyeknél szereznek pontokat. A befutónál az első hat beérkező (6, 5, 4, 3, 2, 1), míg a részhajráknál az első öt (5, 4, 3, 2, 1) kap; a hegyi pontok függnek a kategóriától is: a 3. kategóriásnál csak az első kettő (2, 1), a 2. kategóriásnál az első három (3, 2, 1), az első kategóriásnál, illetve a Cima Coppin az első négy (4, 3, 2, 1) beérkezőt jutalmazzák pontokkal.[14]
Az Azzurri d'Italia verseny hasonló a pontversenyhez, azonban itt csak a befutók számítanak és csak az első három kap pontot (4, 2, 1).[14] Legtöbbször Mark Cavendish nyerte meg.
A Trofeo Fuga Pinarello verseny jobban hasonlít a hagyományos legaktívabb versenyzőhöz; azok a szökevények kapnak pontot, akik legfeljebb 10 fős csoportban, legalább 5 km távolságban vannak; amennyi km-t megtesznek, annyi pontot kapnak.[14]
A csapatoknak adnak büntetőpontokat is kisebb technikai szabálytalanságokért; ez a Fair Play verseny, amelyet az nyeri, akinek a legkevesebb van a végén. 6 kategória van:
figyelmeztetés: 0,5 pont
bírság: 1 pont/10 svájci frank
időbüntetés: 2 pont/másodperc
feloldás: 100 pont
kizárás: 1000 pont
pozitív doppingteszt: 2000 pont
Pl.: 2013-ban a Cannondale nyert, ugyanis csupán 20 pontot gyűjtött össze.[14]
Megszűnt versenyek
A fekete trikóA kék trikót 1988-ban és 2006-ban a kombinációs verseny, 1989-től 2005-ig az intergirót vezető, 2012 óta a legjobb hegyimenő viseli
1946-ban jelent meg a fekete trikó (maglia nera), amelyet az a versenyző viselhette, aki az utolsó helyen állt az összetettben.[30] Néha szándékosan vesztettek el időt azért, hogy utolsó helyen állhassanak, és viselhessék a fekete trikót. Azonban a verseny rövid életű volt, utoljára 1951-ben rendezték meg. Elsőként Luigi Malabrocca nyerte meg, egyedüliként kétszer is "sikerült" neki (1946-ban és 1947-ben); utolsójára pedig Giovanni Pinarello győzedelmeskedett.
Az intergiro versenyben 1989-től avattak elsőként bajnokot, Jure Pavličot.[31] Minden szakaszon volt egy pont (kb. középen) ameddig mérték a versenyzők idejét; ezeket aztán összeadták, s az vezetett, aki a legkevesebb idővel rendelkezett.[32] Az élen álló kék trikót viselt.[33] Utoljára 2005-ben rendezték meg, amikor Stefano Zanini aratott győzelmet. Legtöbbször, háromszor Fabrizio Guidi nyert (1996, 1999, 2000).
Az 1985-ös Giro d’Italián avattak először bajnokot a kombinációs versenyen, melyet ekkor Urs Freuler nyert meg.[34] A verseny az összetett, a pont-, a hegyi versenyből és a részhajrákból számolják. Az első 15 kerékpáros kap pontot mind a négy kategóriában az etap végén (az első tizenötöt, a tizenötödik egyet), így egy nap akár 60 pont is összegyűjthető. 1988 után a verseny nem folytatódott, csupán 2006-ban tért vissza, amikor Paolo Savoldelli aratott győzelmet;[35] a következő évtől ismét nem rendezték meg. 1988-ban és 2006-ban is kék trikót viselt az élen álló.[36]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Giro d'Italia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
