Geszti József, születési és 1906-ig használt nevén Gescheit József[2] (Nagytapolcsány, 1878. május 2. – Debrecen, 1945. június 4.) főorvos, tüdőgyógyász, egészségügyi főtanácsos, egyetemi magántanár, Geszti Olga (1910–1980) hematológus, sugárbiológus apja.
Életpályája
Gescheit Márk kereskedő és Schachter Amália fiaként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Besztercebányai Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte (1896), majd felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Pályája elején Korányi Sándor tanítványa volt. 1904 és 1907 között a budakeszi Erzsébet-királyné Szanatórium segédorvosaként működött. 1907 márciusában nyílt meg a gyulai József főherceg Szanatórium, melynek első igazgatójává választották. A József királyi herczeg Szanatórium-Egyesület igazgatótanácsa 1912 elején áthelyezte a debreceni Auguszta Szanatóriumhoz. 1912 októberében államvasúti orvosi tanácsadói kinevezésben részesült.[3] 1918 márciusában a tüdővész elleni küzdelem terén kifejtett önzetlen és kiválóan eredményes működése elismeréséül megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.[4] 1932 januárjában a közegészségügyi szolgálat terén negyedszázadon át kifejtett értékes munkásságáért a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi címet adományozták számára.[5] A Magyar Tüdőbeteggondozó és Gyógyintézeti Orvosok Egyesülete 1932. június 22-én alelnökévé választotta. 1933-ban a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karán A tüdő tuberculosisáról, különös tekintettel a szanatóriumi gyógykezelésre című tárgykörből magántanári képesítést szerzett.[6] 1943-ban elérve a korhatárt, nyugalomba vonult. 1944 nyarán deportálták, s a következő évben legyengülve tért haza. Halálát szívhűdés okozta.
A debreceni zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra.
Munkássága
Már 1930-ban megkezdte a debreceni iskolákban a szűrővizsgálatokat, amivel messze megelőzte kortársait. Előadások tartásával, hírlapi közleményekkel hívta fel az illetékesek figyelmét Debrecen időszerű tbc problémáira. Jelentős szerepe volt abban, hogy Debrecenben tüdőbeteg-gondozó intézet és tüdőbeteg-otthon létesült.
Családja
Felesége Szántó Margit (1882–1956) orvos, tüdőgyógyász szakorvos volt, Szántó Ede iskolaigazgató és Hahn Róza lánya, akivel 1907. március 12-én Szabadkán kötött házasságot.[7]
Gyermekei:
Geszti Ilona Amália (1908–1945) tanár, a holokauszt áldozata. Első férje Balkányi Pál (1894–1931) sebész főorvos, a 39. gyalogezred hadnagya, második dr. Epstein Ottó ügyvéd.
Geszti Olga (1910–1980) hematológus, sugárbiológus. Férje Kovács Károly vegyészmérnök, a Debreceni Gyógyszergyár főmérnöke, majd a Külkereskedelmi Minisztérium főelőadója.
Művei
A Meniére-féle kórról egy gyógyult eset kapcsán. (Orvosi Hetilap, 1901, 14.)
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 118152/1906. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 435. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 15. oldal 3. sor
↑Budapesti Orvosi Újság, 1912. október 31. (10. évfolyam, 44. szám)
↑Budapesti Közlöny, 1918. március 20. (52. évfolyam, 67. szám)
↑„A kormányzó egészségügyi főtanácsossá nevezte ki Geszti József főorvost”, Debreczeni Ujsag, 1932. január 19., 3. oldal (Hozzáférés: 2022. december 23.)
↑Hivatalos Közlöny, 1933. június 15. (41. évfolyam, 12. szám)
↑Az Ujság, 1907. március 9. (5. évfolyam, 59. szám)
↑Budapesti Közlöny, 1916. április 8. (50. évfolyam, 81. szám)