Apja, Gerenday Antal kőfaragó, szobrász, a Mintarajziskolába íratta be, ahol Huszár Adolf volt a mestere. Ezután Milánóban három évig dolgozott Francesco Barzaghi műtermében, egyidejűleg a Brera Akadémia előadásait is látogatta. Milánóból Carrarába, a márvány tulajdonképpeni hazájába utazott, és itt fejezte be első művét, a Fürdő gyermeket, amely az 1885. évi országos kiállításon volt látható a Régi Műcsarnokban, majd a kiállítás bezárása után Klotild főhercegasszony gyűjteményébe került. Gerenday Béla később apja figurális és ornamentális márványműgyárának vezetését is átvette, de az apa halála után (1887) is a cég mindvégig Gerenday Antal és fia néven volt bejegyezve.[5] Számos köztéri művet és temetői síremléket készített megrendelésre, eleinte még apjával együtt historikus stílusban, lírai hangvétellel. A szobrászati alkotások kivitelezéséből is igen kivette részét a Gerenday Antal és fia nevű cég.
Fia, ifjabb Gerenday Antal (1900–1983) építész lett, és 1936-ban átvette a vállalkozás vezetését. Perui származású feleségével (Rosita Pardo Althaus) a háború után Peruban telepedett le,[6] s a Gerenday Antal és fia cég vezetését dr. Lukácsy Istvánné Gerenday Alice, a húga vette át, annak 1949/1952. évi államosításáig.[7]
↑Ez okoz is zavart a szobrok alkotóit illetően. Gyakran Gerenday Antalnak tulajdonítják Gerenday Béla alkotásait, s megfordítva. A Gerenday Antal és fia cég neve fel van tüntetve a szobrokon, de lehet, hogy a cég csak kivitelező volt.
