Az együttes első felállása ez volt: Várszegi Gábor (basszusgitár), Bardóczi Gyula (dob), Németh Dezső (szólógitár), Petneházy Gábor (szaxofon), Pusztai István (ritmusgitár), Szabó György (ének). 1971-ben Rusznák Iván ésPapp Imre csatlakozott a zenekarhoz.
Eleinte a Zrínyi utcai BM Tisztiklubban léptek fel, főleg angol–amerikai slágerekkel, de zenéltek a Volán klubhelyiségében, a Citadella-diszkóban[4] és a Gemini sétahajóján is, itt heti két alkalommal, divatbemutatókkal egybekötve Szedres Mariann manökennel.[5] Akkoriban a Gemini együttes volt az első, aki bemutatóval egybekötött műsort adott. A Taurus Gumigyár kultúrtermében ugyancsak felléptek, heti rendszerességgel.
Budapesti klubjuk is alakult a 70-es években, állandó tagokkal, nyáron klubjuk volt a Balaton mellett, ami akkoriban az egyetlen ilyen szórakozóhely volt. Különböző vidéki nagyvárosokban, így Miskolcon, Kaposvárott, Nagykanizsán stb. sorra alakultak a Gemini-klubok. Rajongóik tábora napról napra nőtt és mindezt elérték egyetlen hanglemez, rádió- vagy tv-fellépés nélkül.
Victor Máté, aki akkoriban a rádió munkatársa volt, segítette és motiválta a zenekart, hogy kezdjenek magyar nyelvű dalokat írni.[6] A Lívia című dal hallatán, ami Victor Máté szerzeménye volt, az együttes is kedvet kapott és elkezdett dalokat írni.
Ezt követően megjelentek az együttes első lemezei, rádiófelvételei, valamint több musicalben is részt vettek. Bejárták az országot (Gemini-klubok) és BécstőlHabarovszkig a „környéket”. Legnépszerűbb dalaik a korabeli Deep Purple-, Santana-, Bee Gees-slágereken kívül a Vándorlás a hosszú úton, Néked csak egy idegen, Azon a szombat éjszakán, Semmi sem tart örökké stb. voltak.
A Geminiben tíz évig Várszegi Gábor vitte az üzleti ügyeket, az ORI-ban éppúgy, mint a vidéki művelődési házakban.
A Gemini tíz év után jutott el odáig, hogy nagylemeze (LP) legyen. Ám alighogy elkészült az album, Várszegi összekülönbözött a többiekkel. Vikidál Gyulát, az akkor még ismeretlen énekest akarta behozni a csapatba, de a többiek nem értettek vele egyet. Nem sokkal a kilépését követően a Gemini fel is oszlott.
1976–1977-es évadban a Villon és a többiek[9] című rockmusicalt kísérték a József Attila Színház előadásain.[10] Villon költészetével Várszegi Gábor már régóta foglalkozott, életművét akarta színpadon is feldolgozni, hiszen személyisége nem áll túl messze a popvilágtól. Az ötlettel felkereste Victor Mátét és felvette a kapcsolatot a József Attila Színházzal. 1977-ben készült a Bolond Istók című tévéopera, szintén Victor Mátéval dolgozott az együttes. Felléptek Moszkvában is, ahová orosz nyelvű műsort vittek, melyben megzenésített Puskin- és Majakovszkij versek is szerepeltek.
Közreműködtek több darabban és rádiójátékban, például a Holnaptól nem szeretlek című, zenés rádiójátékban, 1974-ben. Kovács Katit rádiófelvételeken kísérték, itthon és külföldön egyaránt. Felléptek jótékonysági koncerten is, például 1974. május 26-án az Afrika nevű mozambiki gyermekfalu árváinak megsegítésére rendezett jótékonysági koncerten, a Várkert Bazárban.[11]
1970 szeptemberében a Guinness Rekordok Könyvébe[12] is bekerült a zenekar, az Ifiparkban ugyanis 18 órán keresztül játszottak megszakítás nélkül. A vezetöség csend-rendeletre hivatkozva a tervezett 24 óra helyett kevesebbet engedélyezett.
A zenekar története 1978-ban lezárult. Rövid ideig működött más tagokkal (Albert Gábor, Dávid Gábor, Szigeti Edit, a régiek közül már csak Papp Imre és Markó András maradt a zenekarban).[13]
2001. március 9-én a Gemini egy jótékonysági koncert erejéig újra összeállt a Budapest Kongresszusi Központban, Baranski Lászó (gitár), Bardóczi Gyula (dob), Heilig Gábor (basszusgitár, ének), Markó András (orgona, ének), Papp Imre (zongora, ének), Szabó György Balázs (ének) felállásban, de jelen volt Victor Máté, Kékes Zoltán és Szidor László is.[14] Ebből az alkalomból kiadtak egy válogatás-CD-t a legnagyobb slágereikből.[15][16][17]
.jpg)
