A galaci hajógyár (románul: Şantierul Naval Galaţi; hivatalosan: Damen Shipyards Galați) egy 1893-ban alapított dunai hajógyár, mely Galați város keleti peremén, a galaci kikötőben terül el. Az 1999 óta holland tulajdonban levő vállalat vízi járművek széles választékát készíti.
Története
A hajógyár 1970-ben
A hajógyár első írásos emléke 1565-ből származik, amikor egy IV. Sándor moldvai fejedelemnek címzett török rendelet egy kis hajójavító műhely létezéséről tesz említést. 1711-ben Dimitrie CantemirMoldva leírása című művében ugyancsak beszámol erről. Ruđer Boškovićjezsuita tudós utazásai során 1784-ben eljutott Moldvába is, a galaci kikötőben látottakról ezt írta: „A munkatelepen állt egy hatalmas, vízre bocsátásra kész hajó, amelyet a törökök karavellának hívnak.”[1][2]1867-ben a hadiflotta központja Galacra költözött, majd 1879-ben megalapítják a Hadiflotta Arzenálját (Arsenalul Marinei Militare) is.[1] 1893-ban George Fernic és két társa „Vas- és Bronzöntödei és Gépészeti Üzemek” (Uzinele de construcții mecanice și turnătorie de fier și bronz) néven megalapítja hajógyárát, melyet később G. Fernic et Comp. Hajógyárra keresztelnek át.[1][2]
A rossz gazdálkodás és a korrupció miatt 1911-ben, Petre P. Carpminiszterelnöksége alatt a létesítmény csődközeli állapotba került.[3] A két világháború közötti időszakban a hajógyár stratégiai jelentőségűvé vált. Ekkor két tengeralattjáró is készült a létesítményben, melyet előbb a Kriegsmarine, majd szovjet kézre kerülve a Vörös Hadsereg használt. A Cernavodă-i vasúti híd elemeit is ebben az üzemben gyártották.
1974-ben a kommunista hatalom nagymértékű hajógyártásba kezdett, így az üzem teljes ellátásban részesült, például saját állatfarmja is volt. 1989-ig az itt gyártott hajók 80 %-át exportálták.[4] A rendszerváltás után 32 eladatlan hajó maradt az üzemben, melyeket 2000-ig sikerült értékesíteni.
1994-ben a hollandDamen Shipyards Group több kisebb-nagyobb megrendelést bízott a hajógyárra. A sikeres együttműködés után 1999. március 25-én a galaci létesítmény többségi tulajdona a Damen Group birtokába került. A holland átvételt követően fejlesztések sora kezdődött az üzemben.[5]2012-ben a gyárnak 1994 alkalmazottja volt, és 72 800 000 eurós forgalmat bonyolított le.[6] 1999 óta 285 vízi járművet szállított a külföldi megrendelőknek, melyből 92 áruszállító, 152 vontató- és rakodóhajó, uszály, ponton, illetve 41 egyéb típusú hajó volt.[6] Ezek mellett tengeri fúrótornyokat, hadi- és személyszállító hajókat is gyártanak.[7]
A hajógyár gazdasági sikere többek között a kedvező földrajzi fekvésnek és a közeli nyersanyagforrásnak (galaci kohászati kombinát) is köszönhető.
Részlegek
A hajógyárnak négy részlege van, melyek különböző típusú és nagyságú hajók készítéséért felelnek.[8][9]
1-es gyártósor: a részlegben akár 10 000 DWT holtsúlyt is elérő hajók készülnek (konténerszállítók, olajszállítók, Ro-Ro hajók, pontonok, uszályok). A részleg havonta 1800 tonna terméket képes előállítani. Az itt készült hajókat oldalirányba lehet vízre bocsátani.[10]
1a gyártósor: az oldalirányú vízre bocsátó részlegen legfeljebb 26 000 DWT holtsúlyú hajók készülnek. Rakodóhajókat, kotróhajókat, áruszállító hajókat, parti őrségi hajókat, cirkálókat, Ro-Ro kompokat és uszályokat építenek ezen a területen, ahol havonta 2500 tonna a gyártási kapacitás.[11]
Szárazdokk: a részleg 60 000 DWT holtsúlyt is elérő hajókat gyárt. A Panamax-típusú szállítóhajók mellett hadihajók és csőfektető hajók, illetve uszályok is készülnek. A szárazdokk két részből áll, és havi gyártási kapacitása 2500 tonna.[12]
Vontató- és munkahajók gyártósora: a részleg termékei között pontonok, vontatóhajók és munkahajók találhatóak. Ezek akár a 300 tonnát is elérhetik. Az itteni szárazdokk 10 üzemcsarnokból áll.[13]
2005-ben a vállalat 221,8 millió,[14]2006-ban pedig 282,6 millió lejes nyereséget termelt.[14] 2012-ben pedig 72 800 000 eurós forgalmat bonyolított.[6]
↑Filitti, Georgeta (2011. november). „Románia 100 évvel ezelőtt (România acum o sută de ani)”, 61. o, Kiadó: Magazin Istoric.(románul)
↑Anghel, Sorin: Jó üzlet a futószalagos hajógyártás. Jurnalul Național, 2006. október 16. [2014. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 23.)(románul)
