Miután 1557-ben külföldre ment, 1559 januárjában Wittenbergben iratkozott be az egyetemre. Majd hazajött, de aztán újból kiment és összesen nyolc évet töltött olasz, német és francia egyetemeken, ezúttal 1565. február 8-tól körülbelül egy évig seniora lévén a wittenbergi magyar coetusnak. Végleg visszatérve, előbb ismeretlen helyen, 1575-től Debrecenben lelkészkedett. 1571-ben állítólag esperesévé választotta a debreceni egyházmegye, míg aztán 1576 nyarán püspöke lett a tiszántúli egyházkerületnek.
Munkálkodásában főleg a gyakorlati szükségletek kielégítését tűzte ki célul. Azután sokszor megjelent énekeskönyvét, mely voltaképpen Melius Péterének átdolgozása, először 1592-ben adta ki. „De disciplina ecclesiastica” c. szintén több kiadást ért fontos műve pedig 1577-ben Wittenbergben jelent meg első ízben. Ez az „articuli minores” a debreceni zsinat „nagyobb cikkeivel” együtt sok időn át, még a Geleji-kánonok érvényre jutása után is érvényben volt. A Félegyházi-féle újszövetség-fordítás kiegészítése és közrebocsátása ugyancsak neki köszönhető. Az ő idejében kezdték vezetni a tiszántúli egyházkerület jegyzőkönyvét, és hasonlóképpen az ő idejében nyitottak anyakönyvet a debreceni iskola felsőbb osztályaiba lépők számára. Az 1589. június 9-re, 1590. június 21-re és 1593. június 17-re kitűzött zsinatok alkalmával megvitatandó tételeket „de ecclesia”, „de patrum et nostra communi justificatione et certitudine salutis” és „de coena Domini” – feltehetőleg más hasonló alkalmakkor is – kinyomatta, de példája követésének igen kevés a nyoma.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
További információk
Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. Pest, Szent István Társulat, 1858.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
