A régi dobsinaiágostai hitvallásúbuléner polgári származású Gömöry családnak a sarja, amelynek az ősei 1326 óta űzték a bányászatot szabad polgárokként. A család legkorábbi ismert említése 1651-ből való és több száz éven át dobsinai városbírák is voltak; felmenői Rákóczi Ferencnek gyártottak fegyvereket a dobsinai bányászokkal és kohászokkal együtt.[4][5] Apja Gömöry János, Dessewffy Kálmán uradalmának tiszttartója Oroson, majd nyíregyházi fogházfelügyelő, anyja Markó Zsuzsanna (1841–1921) óvónő.[6][7] Az apai nagyszülei Gömöry János, kecskeméti kereskedő és Rhúz Mária voltak; az anyai nagyszülei Markó József, nyíregyházi lakos és Kubinyi Rozina voltak.[8] Az apai nagybátyja Gömöry Frigyes (1813–1901), kecskeméti hites ügyvéd, 1848-as honvédszázados, a kecskeméti honvédegylet tagja, közgyám.[9]
Élete
Az eperjesi evangélikus Kollégium Főgimnáziumában érettségizett. Egyetemi tanulmányai során a németországi Greifswaldban is tanult. A kolozsvári egyetem elvégzése után, 1897-ben Eperjesen lett tanár. 1903–1926 között az iskola igazgatója. Jórészt neki köszönhető, hogy az iskola tanítási nyelve a csehszlovák államfordulatot követően 1926-ig a magyar maradt.
1931-től Kassán élt, ahol 1932-től a Kazinczy Társaság főtitkára, majd 1938–1945 között elnöke volt. A Magyar Nemzeti Párt, majd később az Egyesült Magyar Párt kassai szervezetének egyik vezetője volt. Egyik megteremtője volt a Kazinczy Lap- és Könyvkiadó Szövetkezetnek, 1937-ben pedig a Tátra című irodalmi folyóiratnak és könyvkiadó vállalatnak.
1947-ben a már 78. életévében járó idős férfit számos neves pártfogója (köztük Vladimír Čobrda evangélikus püspök) közbenjárását semmibe véve a két háború közti tevékenysége miatt népbíróság elé állították, majd Magyarországra telepítették. Egy ideig Sóskúton élt, majd a pesthidegkúti Nyugdíjas Pedagógusok Otthonának lakója lett.
Gyakran írt kisebbségvédelmi tanulmányokat és szót emelt a magyarországi szlovák kisebbség érdekében is. Helytörténeti tanulmányokat is írt. Élete végén megírta önéletírását.
Művei
Caraffa. Rozsnyó, 1930
Az eperjesi ev. kollégium rövid története 1531–1931; Kósch Ny., Prešov, 1933
Eperjes. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach – Szlovenszkói városképek. Pozsony, 1938. 137–188.
Emlékeim egy letűnt világról; bev. Szalatnai Rezső; Szépirodalmi, Budapest, 1964
Eperjes és az Evangélikus Kollégium története; szerk. Nemessányi Lászlóné; Evangélikus Országos Múzeum, Budapest, 1994
↑szerk.: Gömöry Árpád: Gömöry József – Emlékezés egy dombóvári tanárra, Kötés- és könyvterv: Erky-Nagy Tibor, Dombóvár: Gömöry Árpád (2017). ISBN 978-615-00-0429-7
Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből Szlovenszkó - Magyar értelmiségi útkeresések Eperjesen és Kassán a két világháború között. Pesti Kalligram Kft. Budapest, 2016. ISBN 9788081019456
