Góth Endre, született Goitein^[1] (Budapest, Erzsébetváros, 1909. március 27.^[2] – Budapest, 1976. december 22.)^[3] magyar belgyógyász, az orvostudományok doktora (1973), Góth Miklós orvos édesapja. Leányával együtt baleset áldozata lett.

Édesapja Goitein Salamon Sándor (1877–1920)^[4] orvos, édesanyja Weber Szeréna (1884–1952)^[5] volt.^[6] Miután édesapja elhunyt az első világháborúban, Endrét az anyai nagybátyja nevelte fel, aki szintén orvos volt. Testvére Alpár Imréné Góth Margit orvos, a budapesti Trefort utcai Rendelőintézet főorvosa. 1936. szeptember 7-én Budapesten házasságot kötött Erdélyi Klára laboratóriumi asszisztenssel.^[7] Fia Góth Miklós orvos, belgyógyász, endokrinológus, leánya Góth Ágnes műfordító, rádiós szerkesztő.^[8] Kislányával együtt baleset áldozata lett. Apai nagyszülei Goitein Jakab és Krainer Berta, anyai nagyszülei Weber Adolf (1860–1935)^[5] orvos és Mandel Berta (1860–1935)^[9] voltak.

1933-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet. 1933-tól Korányi Sándor klinikáján, 1936-tól a Szövetség utcai Kórházban, később a Kaszab-poliklinikán dolgozott.

1939-ben feleségével együtt a liberális jellegű Polgári Szabadságpárt képviselőjelöltjei voltak.^[10]

1940 és 1941 folyamán Szent-Györgyi Albert mellett Szegeden folytatott biokémiai kutatásokat. 1943-ban a budapesti Szent János Kórház belosztályára került. 1947-ben endokrinológiai tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1950-től a József Attila Kórház, 1952-től a Margit Kórház belgyógyásza, majd később igazgató főorvosa volt. 1954-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot szerzett. 1958-ban ösztöndíjasként a Cambridge-i Biokémiai Intézetben dolgozott. Hazatérése után Budapesten átvette a János Kórház II. belgyógyászati osztályának vezetését. 1976-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Több hazai tudományos társaság tagja volt.

Fő kutatási területe az endokrinológia, a hormonkutatás, elsősorban az agyalapi mirigy és a mellékvese működésének vizsgálata. Magyarországon elsőként kezelt törpenövést emberi növekedési hormonnal. Ő vezette be a hormonok radioaktív módszerrel történő meghatározását. Az elhízás és a cukorbetegség problematikájával is behatóan foglalkozott.

• Az orvostudományok kandidátusa (1954)
• Az orvostudományok doktora (1973)

• Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található.
• Tiszteletére a születésének 100. évfordulóján a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság Góth Endre-díjat alapított.

• A Magyar Belgyógyász Szakcsoport, illetve a Magyar Belgyógyász Társaság vezetőségi tagja (1946–1958)
• az Endokrin Szekció, illetve a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság alapító alelnöke (1948–1976)
• a Magyar Diabetes Társaság alelnöke (1970–1976)
• A IV. Magyar Endokrinológiai Kongresszus elnöke (1969)
• A Royal Society of Medicine tagja (1960-tól)
• Az Európai Diabetes Társaság tagja (1970-től)

• Akadémiai Jutalom (1953)
• Semmelweis-emlékérem (1976)

Tudományos eredményeit hazai és külföldi szaklapokban, valamint több könyvben publikálta.

• A vitaminok és jelentőségük az orvosi gyakorlatban (Budapest, 1938)
• Vitaminok és hormonok (Budapest, 1943)
• Hormonterápia (Budapest, 1958)
• Az endokrinológia újabb eredményei (szerk., Budapest, 1963)
• Elhízás (Budapest, 1969)
• Pathophysiologie und Klinik der Fettsucht (Budapest, 1969)

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• nevpont.hu

• Flerkó Béla: Góth Endre (Orvosi Hetilap, 1977. április 24.)
• terrorhaza.hu
• Góth Miklós: Dr. Góth Endre (1909 - 1976). Szent János Kórház Centenáriumi Évkönyve. Budapest, 1995. 183 - 185. old.