Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A függőcseppkő vagy sztalaktit (a görög stalaktites (Σταλακτίτης) szóból) a cseppkő egyik megjelenési formája, a barlangi kiválások leggyakoribb és legközismertebb típusa. A még le nem cseppent karsztvízből válik ki, így a barlangok mennyezeti részeiről jégcsapszerűen csüng alá.

Ásványtanilag a második legváltozatosabb kiválástípus: benne a kalciton kívül még 68 ásvány fordulhat elő (hazánkban a jég, a goethit és a gipsz). A talajra hulló vízcseppekből válik ki az állócseppkő (sztalagmit); a sztalaktit és a sztalagmit összenövésével pedig kialakulhat a cseppkőoszlop (sztalagnát).

Fontos, hogy a cseppkövekhez ne érjenek hozzá a barlang látogatói, mert a kézről vékony zsírréteg tapad rá, ami gátolja a további növekedésben.

• Cseppkőcsap. 10–15 cm hosszúságú, vaskos függőcseppkő.
• Cseppkőfüggöny.
• Drapéria.
• Heliktit (görbecseppkő). Látszólag ellentmond a gravitáció törvényének, kukac vagy horog alakú képződmény.
• Retekcseppkő.
• Szalmacseppkő. A függőcseppkő embrionális változata. Vékony falú, csőszerű, törékeny képződmény.

• Gázhólyagheg (cicatriz) olyan újraolvadásos lávasztalaktitformáció, amely a mennyezeten alakult lávabuborék szétdurranásából marad vissza. Többnyire dohánylevél formájú lávacafrang.

• Hólyagos lávasztalaktitek (vesicular). Újraolvadásos, vagy másodlagos lávasztalaktitek. Egyenletes fröcskölésként jelentkeznek a mennyezeten és a falak felső részén. Belsejük szivacsos a sok gázhólyagtól.

• Konikusz (conica, kúp) elsődleges keletkezésű lávasztalaktit. Eltérő hosszúságú és keresztmetszetű, sima felszínű kúpok. Az arányosan domborodó formájúakat „tetá”-nak (emlőnek), a csoportos, többnyúlványúakat „ubré”-nek (tőgynek) nevezzük.

• Szabálytalan lávasztalaktitek (irregulárok). Elsődleges keletkezésű lávasztalaktitek. Ellentétben a szabályos kúp alakú képződményekkel, ezek bordázott felszínűek, excentrikusak, rongycafathoz hasonlóak, belsejük többnyire hólyagos.

• Szilikátsztalaktit. Formájukban, színükben nagyon hasonlítanak a kalcitcseppkövekhez. Vannak vékony szalmacseppkövek, termetes csapok, vagy drapériák stb.

• Üreges lávasztalaktitek (szinuszok) újraolvadásos, másodlagos keletkezésű lávasztalaktitek. Hosszú, vékony, hólyagos szerkezetű képződmények. A hólyagokban oxid és szilikátkristályok vannak. Külső felületükön a rájuk rakódott vas-, titán- és szilíciumtartalmú anyagok miatt hasonlítanak a bazaltra. Alakjuk igen változatos, egyenes, vagy enyhén görbülő csövek, végükön kőzetgombolyaggal, de lehetnek erősen ívelt, fodros változatok is. Felszínükön a mikrokristályok sokszor gyűrűkbe vannak rendeződve.

• Eszterhás István: Nemkarsztos kifejezések kislexikona (kézirat, 1997)

A Wikimédia Commons tartalmaz Függőcseppkő témájú médiaállományokat.

Ez a geológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!