Bátyja, Móric orániai herceg halála után ő követte őt Hollandia kormányzójaként 1625-ben. A Németalföldi szabadságharc alatt aktívan harcolt a spanyolok ellen Hollandia függetlenségéért.1625-ben sikeresen felszabadította Breda városát, 1627-ben Grolt, 1632-ben Maastrichtot. Sikerei jutalmaként mindenki győztesként emlegette.
Diplomáciai megfontolásból François van Aerssen nagykövet segítségével szövetséget kötött Dániával, Svédországgal és Franciaországgal a spanyolok ellen. Dánia nagyrészt az ő kezdeményezésével lépett be a harmincéves háborúba, II. Gusztáv Adolf svéd király hadjáratait nagyobb pénzösszegekkel támogatta. Frigyes Henrik maga is részt vett a harcokban, ő vette át a holland sereg parancsnokságát és vezetésével a hollandok 1629-ben elfoglalták a fontos határmenti erődítményt, ’s-Hertogenbosch városát. A várost, amely a legnagyobb település volt a Brabanti Hercegség északi részén, bevehetetlennek tartott erődítmények védelmezték. Elvesztése nagy csapást jelentett a spanyolok moráljára.
1632-ben Frigyes Henrik elfoglalta a Maas folyó völgyében Venlo, Roermond és Maastricht városokat, miközben arra készült, hogy a másik holland sereggel együtt harapófogóba szorítja Flandria nagy városait. A következő évben megpróbálkozott Antwerpen és Brüsszel elfoglalásával, de kudarcot vallott.
Frigyes Henrik kormányzói posztjáért állandó politikai küzdelem folyt a hercegek támogatói, az orange-isták és a köztársaság hívei között, mivel minden tartománynak saját kormányzója volt, akiket elméletben megválasztották és az államtanácsnak volt alárendelve. Ténylegesen azonban Vilmos utódai, az orániai hercegek lettek Holland és Zeeland örökletes kormányzói, és általában a többi tartomány is megválasztotta őket kormányzónak.
Frigyes Henrik belföldi hatalma ennek ellenére erősödött, egyre gazdagabb lett, gyerekei mind ősi uralkodó dinasztiákba házasodtak be. 1647. március 14-én halt meg Hágában. Itt temették el nagy pompával.