François-Thomas-Marie de Baculard d’Arnaud
Élete
Született	1718. szeptember 15. Párizs
Elhunyt	1805. november 8. (87 évesen) Párizs, Első Francia Császárság
Sírhely	Père-Lachaise temető Grave of Baculard d'Arnaud
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza, dráma
A Wikimédia Commons tartalmaz François-Thomas-Marie de Baculard d’Arnaud témájú médiaállományokat.

François-Thomas-Marie de Baculard d’Arnaud [ejtsd: bakülár dárnó] (Párizs, 1718. szeptember 15.^[1] – 1805. november 8.) francia költő, író, drámaíró.

Ifjú korában írt versei elnyerték Voltaire tetszését. II. Frigyes porosz király kinevezte irodalmi levelezőjének és később Berlinbe hívta az akadémiába. Költeményeiben a királyt Ovidiusnak nevezte és Voltaire utódjának tartotta. Emiatt Voltaire gúnyverseket írt Baculard d’Arnaud-ról. Párizsba visszatérte után a rémuralom alatt börtönbe vetették, s nyomorúságban halt meg. Komor hangulatú regényeket és szomorújátékokat írt. Csupán Le comte de Comminger-je került színre.

• Költeményei, Poésies, 1751-ben jelentek meg 3 kötetben.

• Eufemia, vagy a vallás győzedelme. Szomorú darab, mely frantziából fordíttatott. (Pozsony, 1783. Nyom. Landerer Mihály)
• A szerentsétlen szerelmesek. Avagy G. Comens. Szomoru darab, mellyet irt d' Arnod. Frantziából ford. báró Nalátzi József (Kolosvárott és Szebenben 1793. Nyom. Hochmeister Márton)
• Érzékeny mesék. Fordította frantziából Harsányi Sámuel (Sopronyban 1794. Szisz Klára bet.)

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X