Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Franc Miklošič
Született	1813. november 20.[1][2][3][4][5] Radomerščak[6][5]
Elhunyt	1891. március 7. (77 évesen)[1][2][7][3][4] Bécs[8][6][5]
Állampolgársága	Ciszlajtánia osztrák
Foglalkozása	nyelvész könyvtáros neveléstudós író professzor filozófus jogász jogász szlavista filológus politikus cenzor
Tisztsége	osztrák birodalmi gyűlés tagja
Iskolái	Grazi Egyetem Bécsi Egyetem
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Volney-díj (1857) Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1885)
Sírhelye	Wiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Franc Miklošič témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franc Miklošič régebbi alakban Fran Miklošič (a korabeli magyar nyelvű forrásokban általában Franz Miklosich alakban szerepel) (Pichelberg, 1813. november 28. – Bécs, 1891. március 7.) szlovén filológus, a szláv tanulmányok nyelvész professzora.

Franc Miklošič Radomerščakban született, közel az Alsó-stájerországi Ljutomer városhoz az akkori Osztrák Császárság területén. Szülőfaluja csupán tíz kilométerre helyezkedik el az ezeréves Magyarország határától. Szülei Jurij Miklošič és Marija Zobovič szőlőművesek voltak.

A gimnázium befejezése után, a Grazi Egyetem hallgatója volt, itt 1838-ban doktorált filozófiából. A doktori fokozat megszerzése után egy ideig professzorként tanított grazi egyetemen, majd a bécsi egyetemen tanult jogot, ahol 1840-ben szerezte meg a jogi képesítést. Tanulmányai alatt nagy hatással volt rá Jernej Kopitar munkássága, ezért a jogi pályával felhagyott, hátralévő életét a szlavisztikának szentelte. 1844 és 1862 között a bécsi császári könyvtárban dolgozott. 1844-ben jelent meg Franz Bopp Összehasonlító nyelvtan c. könyvről írt recenziója, amellyel felhívta magára a bécsi akadémikusok figyelmét. Publikációja egy hosszú út kezdete volt, amely forradalmi változást hozott a szláv nyelvek tanulmányában.

1849-ben a bécsi egyetem által alapított Szláv Tanszék professzora, majd dékánja lett. 1854-1855 között a bécsi egyetem lektora. Mindemellett tagja volt a bécsi Akadémiának, illetve a francia Akadémiának, az Académie des inscriptions et belles-lettres-nek.

1848-ban, a népek tavaszán Miklošič aktív résztvevőként tevékenykedett a szlovén nemzeti mozgalomban. Ő volt az elnöke a Grazban és Bécsben tanuló diákok által alapított Slovenija nevű politikai társulásnak. Matija Majarral és Lovra Tomannal közösen dolgozták ki, és írták meg azt az alaposan kidolgozott politikai követelést a Zedinjena Slovenija (Egyesült Szlovén Királyság) megalakulása érdekében.

A forradalmi kudarc után Miklošič ismét a tudomány felé fordult, és felhagyott a politizálással.

• Lexicon linguae slovenicae veteris dialecti (slovnica starega narečja slovanskega jezika)
• Lexicon Palaeoslovenico-graeco-latinum (staroslovansko-grško-latinski slovar)
• Vergleichende Grammatik der slavischen Sprachen (primerjalna slovnica slovanskih jezikov)
• Vergleichende Formenlehre der slavischen Sprachen (primerjalna morfologija slovanskih jezikov)
• Monumenta Serbica Spectantia Historiam Serbiae, Bosniae, Ragusii (srbski spomeniki, zgodovinski izsledki o Srbiji, Bosni in Dubrovniku)
• Etymologisches Wörterbuch der slavischen Sprachen (etimološki slovar slovanskih jezikov)
• Über die Mundarten und Wanderungen der Zigeuner Europas (o narečjih in selitvah evropskih Romov)

• Asbóth Oszkár. A szláv szók a magyar nyelvben. Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1893