Forradalmak és ellenforradalmak Magyarországon (1918-1920)
Őszirózsás forradalmárok
Időpont	1918-1920
Helyszín	Az egykori Magyar Királyság területei
Eredmény	magyar vereség A Magyarországi Tanácsköztársaság összeomlása Magyarország nagy részének román megszállása Trianoni békeszerződés Magyarország kormányzójaként Horthy Miklós veszi át a hatalmat
Szemben álló felek
Magyar Népköztársaság Magyarországi Tanácsköztársaság Szlovák Tanácsköztársaság Csehszlovákia Román Királyság  Jugoszlávia Vendvidéki Köztársaság Magyar Királyság Támogató:  Franciaország
Parancsnokok
Károlyi Mihály Kun Béla Stromfeld Aurél Antonín Janoušek Tomáš Masaryk I. Ferdinánd I. Péter Károlyi Gyula P. Ábrahám Dezső Horthy Miklós
Szemben álló erők
10 000–80 000 fő  Csehszlovákia: 20 000 fő  Románia: 96 000 fő  Jugoszlávia: ismeretlen Összesen: >116 000 fő[1]

1918 és 1920 között a forradalmak és háborúk időszaka volt Magyarországon. Az Első Magyar Köztársaságot az 1918-as őszirózsás forradalom idején Károlyi Mihály alapította meg. 1919 márciusában a kommunisták megdöntötték a köztársaságot, és létrejött a Magyarországi Tanácsköztársaság. A megoldatlan konfliktusok 1919-ben háborúkhoz vezettek Magyarország és a szomszédos államok (Román Királyság,^[2] Szerb-Horvát-Szlovén Királyság^[3] és Csehszlovákia) között. A Tanácsköztársaság 1919. augusztusában megszűnt. Az 1920-as trianoni békeszerződés véget vetett a háborúnak Magyarországon.

A két háború közötti évek Közép-Európa ingatag légköre mellett az egykori Osztrák–Magyar Monarchia független kormányainak 1918. novemberi felállása az egykori birodalom területeinek visszaszerzéséért folytatott küzdelmet jelentette. Károlyi Mihály, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke azonban négy hónapon belül (1919. március 20-án) lemondott tisztségéről a Lenin által kiküldött bolsevikbarát Kun Béla javára, aki gyorsan magához ragadva a hatalmat létrehozta a Magyar Tanácsköztársaságot.

Bővebben: 1919-es magyar–román háború

Bővebben: Északi hadjárat (Magyarország)

A háború alatt a magyar Vörös Hadsereg külön-külön harcot vívott csehszlovákiai és román csapatokkal, miközben Franciaország diplomáciailag nagymértékben beleavatkozott^[4] a konfliktusokba.

Kun azzal az ígéretekkel fordult a magyarokhoz, hogy hatalomra kerülését követő egy héten belül visszaszerzi az ország elvesztett területeit, és hadat üzent Csehszlovákiának. Május 20-án a magyar csapatok megszállták Felvidéket, és heteken belül elfoglalták annak déli területeit. A magyar csapatok előrenyomulásával szemben a szövetségesek nyomást kezdtek gyakorolni a magyar kormányra. Franciaország garanciát adott, ha a magyar csapatok kivonulnak Csehszlovákiából, a román csapatok is visszavonulnak Tiszántúlról. Három héten belül Magyarország kivonulta nemrég kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaságból, ahogy a megállapodás szólt, de a románok nem hagyták el Magyarországot, sőt bevonultak Budapestre is, és az egész Tiszántúlt, valamint a Duna-Tisza közét megszállás alatt tartották. A román csapatok egyik reggel teherautókkal jelentek meg a Nemzeti Galéria előtt, melyet ki akarták fosztani. Ezt egy francia tábornok akadályozta meg. 1920 márciusában vonultak ki Magyarországról. A románok elképesztő pusztítást végeztek. Kivittek az országból rengeteg árut, a magyar mozdonyokat, vonatokat, melyeket háborús jóvátételnek tekintettek.^[1]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Revolutions and interventions in Hungary (1918–1920) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.