A csapatot 1889októberében alapították, majd öt évvel később alapítótagja lett a Mid-Gloucestershire League bajnokságnak. A 20. század nagy részében különböző helyi bajnokságokban szerepelt, és ezekben több bajnoki címet is nyert. 1968-tól az újonnan indult Gloucestershire County League megyei bajnokságban szerepelt, majd hét évvel később feljutott a Hellenic League élvonalába.
A Rovers az 1981/82-es szezonban megnyerte a Hellenic League-et, valamint az FA Vase-t, miután a Wembleyben rendezett döntőn legyőzte a Rainworth Miners Welfare csapatát. A következő 13 évet a Southern LeagueMidland divíziójában töltötte, és rövid ideig Stroud Football Club néven szerepelt. Az 1996/97-es szezonban – már ismét Forest Green Rovers név alatt – megnyerte a Southern League déli divízióját, majd a következő szezonban a bajnokság élvonalát is, így története során először feljutott a Conference-be, vagyis az ötödosztályba.
1999-ben a csapat bejutott az FA Trophy döntőjébe, melyet ugyan elvesztett, de így is az első csapat lett, mely az FA Vase és az FA Trophy döntőjéig is eljutott. 2001-ben ismét FA Trophy-döntőt játszhatott, de 1-0-s vereséget szenvedett a Canvey Island ellen. A klub kétszer is annak köszönhetően kerülte el a kiesést a Conference-ből, hogy más csapatokat egyéb okokból kizártak és alacsonyabb osztályokba helyeztek.
A Rovers jelentős változásokon ment keresztül, miután 2010-ben a zöldenergia-iparban dolgozó üzletember, Dale Vince lett a klub elnöke. Vince elnöksége alatt 2015-ben a Forest Green lett a világ első vegán labdarúgócsapata, és a The New Lawn stadionban több környezetbarát innovációt eszközöltek.[2] A játékoskeret fejlesztésével kapcsolatos befektetéseknek köszönhetően a csapat 2015-ben és 2016-ban is bejutott a feljutásért vívott rájátszásba, de ekkor még nem sikerült feljutnia. A 2017-es rájátszás döntőjében a Tranmere Rovers legyőzésével kivívta a negyedosztályba való feljutást, így története során először a Football League tagja lett.
Klubtörténet
Helyi és megyei bajnokságok
A csapatot E.J.H. Peach tiszteletes alapította 1889-ben, nevét pedig Nailsworth Forest Green nevű kerülete után kapta.[3] A Rovers utótag 1893-ban került a klub nevébe, mely egy évvel később részt vett a Mid-Gloucestershire League bajnokság megalapításában.[3] A bajnokságban első hazai mérkőzését 1894. október 6-án játszotta, a Brimscombe ellen, 1-1-es végeredménnyel, a szezont pedig a harmadik helyen zárta.[3]1894-ben Nailsworth járási jogú településsé vált, és a településvezetők szerettek volna egy labdarúgócsapatot, mely a várost képviseli. Ennek eredményeként a csapat Nailsworth Association Football Club néven működött tovább, és az eredeti keret sok tagját Nailsworthben élő játékosokra cserélték.[3] A csapat az 1896/97-es szezonban kilépett a bajnokságból.[3]
1898-ban a klubot Forest Green Rovers néven újraalapították, és rövidesen magába olvasztotta a Nailsworth Thursday csapatát.[3] Az 1899/00-as idényben a klub a Mid-Gloucestershire League első osztályához és a Dursley & District League-hez is csatlakozott.[3] A Mid-Gloucestershire League 1901-ben megszűnt.[3] A Rovers az 1902/03-as szezonban a Stroud & District League-ben is elindult a Dursley & District League mellett. Utóbbiban a Brimscombe mögött a második lett, míg az előbbiben a Stonehouse mellett holtversenyben az élen végzett, miután megkapta a győztesnek járó pontokat egy Chalford elleni le nem játszott mérkőzésért.[3] A bajnoki címről egy egymás elleni mérkőzés döntött, melyen a Rovers 1000 néző előtt hosszabbítás után 2-1-re győzött.[3] Az 1906/07-es szezonban a csapat a Stroud & District League utolsó helyén végzett, nulla ponttal. Egy meccset megnyert ugyan, de később levonták tőle a pontokat egy olyan játékos szerepeltetéséért, aki nem léphetett volna pályára.[3]1908-ban kilépett a Dursley & District League-ből.[3]
1911-ben a Forest Green egyesült a Nailsworth FC-vel, megalapítva a Nailsworth & Forest Green Unitedet. A csapat továbbra is a The Lawn Groundon játszotta a hazai mérkőzéseit. Az új klub úgy nyerte meg a Stroud & District League-et, hogy mindössze egy mérkőzést veszített el az egész évad során.[3] Az 1912/13-as szezonban a Dursley & District League-ben is elindult, a Stroud & District League-ből viszont mindössze négy mérkőzés után kilépett.[3] Az első világháború után a csapat a Dursley & District League-ben folytatta a szereplését, és az 1919/20-as szezonban hármas holtversenyben az első helyen végzett, a Chalford és a Stonehouse mellett. A liga vezetői sorsolással úgy döntöttek, hogy a Forest Greennek és a Stonehouse-nak elődöntőt kell játszania egymás ellen, és a győztes a Chalforddal játszik majd a bajnoki címért. A Forest az elődöntőben 3-2-re kikapott a Stonehouse ellen.[3]1920-ban a klub a Dursley & District League mellett a North Gloucestershire League bajnokságban is indított egy csapatot, és mindkettőt megnyerte, valamint a Northern Junior Cup ifjúsági kupa serlegét is elhódította.[3]1922-ben alapítótagja lett a Gloucestershire Northern Senior League-nek,[4] de az 1922/23-as szezon végén elhagyta a bajnokságot, hogy ismét a Dursley & District League-ben szerepelhessen.
A Rovers az 1924/25-ös és az 1925/26-os idényben is a második helyen végzett, majd a következő szezonban visszatért a Gloucestershire Northern Senior League-be.[4] Az 1926/27-es évadot a második helyen zárta, majd ismét kilépett a bajnokságból, hogy az új Stroud Premier League-ben indulhasson.[3] Miután a negyedik helyen végzett, a klub visszatért a Gloucestershire Northern Senior League-be,[4] de a Stroud Premier League-ben is indított egy csapatot. Több bajnokságváltás után az 1934/35-ös, az 1935/36-os és az 1936/37-es szezonban háromszor egymás után bajnok lett a Stroud Premier League-ben,[3] majd 1937-ben ismét a Gloucestershire Northern Senior League tagja lett, amit szintén megnyert az 1937/38-as idényben.[4] Az 1949-es második hely után az 1949/50-es és az 1951/51-es kiírásban is bajnoki címet szerzett.[5] Az 1954/55-ös szezonban visszaesett a liga másodosztályába, de rögtön vissza is jutott az első osztályba.[5] A Rovers 1968-ban részt vett a Gloucestershire County League megyei bajnokság megalapításában, és egészen addig ott szerepelt, amíg 1975-ben fel nem jutott a Hellenic League élvonalába, Peter Goring irányítása alatt.
Regionális bajnokságok
A klub az első szezonjában a negyedik helyen végzett a Hellenic League első osztályában. A következő szezonban a tabella középső régiójában zárt, de az 1978/79-es idényben a harmadik helyet szerezte meg, ami egy sikeres négy éves széria kezdete volt. Az 1981/82-es évadban bajnok lett és az FA Vase döntőjébe is bejutott. A Wembleyben rendezett döntőn 3-0 arányú győzelmet aratott a Rainworth Miners Welfare fölött, így megnyerte a trófeát. A csapat feljutott a Southern LeagueMidland divíziójába, ahol első szezonjában harmadik lett, de a következő hat évben a középmezőnyben végzett.
1989-ben a csapatot átnevezték Stroud Football Clubbá. Egy újabb középmezőnybeli helyezés után a következő két szezonban éppen csak elkerülte a kiesést. Ezután a klub visszavette a Forest Green Rovers nevet, de az eredményei nem javultak, amíg 1995-ben át nem kérte magát a Southern League déli divíziójába. Az 1995/96-os kiírásban Frank Gregan vezetésével a nyolcadik helyen végzett a csapat, egy évvel később azonban bajnok lett, és feljutott a Southern League élvonalába, ami akkor az angol labdarúgás hatodosztályának felelt meg. A következő szezonban ismét bajnoki címet és feljutást ünnepelhetett a klub, mely első alkalommal jutott fel a Football Conference-be, vagyis az ötödosztályba.
Conference és Football League
Az ötödosztályban töltött első szezonjában a 12. helyet szerezte meg a Rovers, és az FA Trophy döntőjébe is bejutott, ezzel az első olyan csapat lett, mely az FA Vase és az FA Trophy döntőjében is részt vett.[6] A mérkőzést végül 1-0-ra elvesztette a Kingstonian ellen. A következő idényben első alkalommal sikerült eljutnia az FA Kupa első köréig, ahol 6-0-ra legyőzte a Guiseley csapatát. A második körben a Torquay Unitedet fogadta, és 3-0-ra kikapott. 2000novemberében Gregant a korábbi angol válogatott játékos, Nigel Spink váltotta a kispadon. A klub ismét bejutott az FA Trophy döntőjébe, ahol ismét 1-0 arányú vereséget szenvedett, ezúttal a Canvey Islanddel szemben.
2010-ben ismét a kiesőzónában végzett a Rovers, de ismét megmenekült, amikor a Salisbury Cityt a pénzügyi szabályok megsértése miatt kizárták.[8] A klubot ugyanebben az évben felvásárolta az Ecotricity energiavállalat tulajdonosa, Dale Vince. Vince komoly intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy környezetbarátabbá tegye a csapatot, többek között száműzte a vörös húst a játékosok étrendjéből, beszüntette a húsételek árusítását a stadionban és szerves trágyával kezeltette a gyepet.[9][10]
A 2014/15-ös szezonban az ötödik helyet szerezte meg a csapat, amivel kivívta a negyedosztályba való feljutásért vívott rájátszásban való részvételt. Az elődöntőben végül összesítésben 3-0-ra kikapott a Bristol Rovers ellen. A következő idényben elért második hellyel ismét indulhatott a rájátszásban. Ezúttal az elődöntőből sikerült továbbjutnia a Dover Athletic összesítésbeli 2-1-es legyőzésével, a Wembleyben azonban 3-1-re elvesztette a döntőt a Grimsby Townnal szemben. A 2016/17-es idényben harmadik lett a csapat, így sorozatban harmadszor is bejutott a rájátszásba. A Dagenham & Redbridge elődöntőbeli legyőzése után 3-1 arányban diadalmaskodott a Tranmere Rovers fölött a döntőben, így fennállása során először feljutott a League Two-ba, vagyis a negyedosztályba. Jelenleg Nailsworth a legkisebb település, melynek valaha a Football League-ben szereplő labdarúgócsapata volt.[10]
A csapat előző címere nagyon hasonlított az FC Barcelona logójához. Többek között a Szent György-kereszt is megjelent rajta, hiszen Szent GyörgyKatalónia mellett Anglia védőszentje is. 2011májusában a klub vezetősége egyeztetésbe kezdett a szurkolókkal a címer megváltoztatásáról, a jelenlegi kerek dizájnú címer a 2011/12-es szezon kezdete óta van használatban.
Fennállása legnagyobb része során a Rovers fekete-fehér csíkos mezben és fekete nadrágban játszotta a hazai mérkőzéseit. 2012. július 2-án a klub bejelentette, hogy megváltoztatja a klub színeit, és a hazai szerelés mostantól limezöld mezből, fekete nadrágból és fekete sportszárból fog állni. A csapat tradicionális színeitől való eltérés sok szurkolóból ellenérzéseket váltott ki. Az idegenbeli szerelés szintén megváltozott egy teljesen fehér mezre, melynek a nyakánál az "1899–2012" felirat volt látható. Az 1899-es évszám azt az évet jelöli, amikor a csapat először játszott egyszínű fehér mezben, a 2012 pedig a fehér szerelés visszahozásának évét jelenti.[12]
2014 nyarán az otthoni szereléshez tartozó lime zöld elején fekete csíkok jelentek meg, zöld nadrág és fekete-zöld csíkos sportszár mellett, hogy a játékosok viselete jobban illeszkedjen az Ecotricity vállalat marketingszíneihez. 2014. augusztus 19-én új vendégszerelést jelentetett meg a csapat, mely a korábbi tradicionális hazai színeket idézte föl modern formában, fekete-fehér csíkos mezzel, fekete nadrággal és piros sportszárral.[13]
Riválisok
A Forest Green Rovers a szintén gloucestershire-i Cheltenham Townt tekinti a fő riválisának. A két csapat egymás elleni mérkőzéseit viccesen El Glosicónak nevezik, az El Clásicóra utalva.[14]
A csapat első pályája a The Lawn Ground volt. 1924-ben ideiglenesen másik stadionba költözött a klub, de 1927-ben visszatért a The Lawn Groundra, miután fallal körülvették azt és bejárati kapukat is kapott.[3] A 2006/07-es szezon kezdetén a Rovers a The New Lawn stadionba költözött, melyet jelenleg is használ.
A pálya északi oldalán található Sustainability in Sport-lelátó korábban a hazai szurkolók lelátója volt, de a 2011/12-es szezon végén a klub úgy döntött, hogy átköltözteti szurkolóit a szemben lévő oldalon álló EESI-lelátóra, melyet idő közben ülőhelyesről állóhelyes lelátóvá alakítottak.[17] A keleti oldalon lévő lelátó a legnagyobb befogadóképességű lelátó, hét szektorral, a "Green Man" kocsmával, egy edzőteremmel, egy táncstúdióval, valamint konferencia- és szabadidőközponttal. A nyugati oldalon egy fedetlen lelátó található, ahol a hazai szurkolók foglalnak helyet. Bár a stadion 5141 szurkoló befogadására alkalmas, az eddigi legmagasabb bajnoki nézőszám 3781 fő volt, egy Bristol Rovers elleni ötödosztálybeli mérkőzésen. Minden sorozatot egybevéve a rekordot egy Derby County elleni FA Kupa-mérkőzés tartja, melyre 4836-an látogattak ki. Az ötödosztályban a csapat átlagos nézőszáma 1300 és 1800 között volt.
2011júniusában a csapat az új tulajdonos, a zöldenergia-iparban dolgozó Dale Vince vezetésével megkezdte a stadion környezetbarátabbá tételét. Ennek egyik lépése volt a játéktér minden elemében szervessé tétele.[18]2011decemberében 180 darab napelemet telepítettek az EESI-lelátó tetejére, mely elegendő volt ahhoz, hogy a stadion üzemeltetéséhez szükséges elektromosság 10%-át kitermelje.[19]2012áprilisában a Rovers első brit csapatként alkalmazott robotfűnyírót a pályája gyepének karbantartására. Az Etesia nevű robotfűnyíró GPS-jelek segítségével emberi beavatkozás nélkül képes bejárni a pályát, az energiát pedig a stadion napelemeiből nyeri.[20]2012decemberében a klub a The New Lawnban végzett munkájának elismeréseként 200 másik nevezőt legyőzve nyerte meg a Pályamesterek Intézetének első díját a fenntarthatósági és környezetvédelmi kategóriában.[21]
2016. november 3-án a csapat bejelentette, hogy megszülettek egy várhatóan 5000 ülőhelyes új stadion tervei, mely az Eco Park komplexumban fog felépülni, Stonehouse-tól körülbelül 1,5 mérföldre nyugatra (és 8,5 mérföldre északnyugatra a klub jelenlegi otthonától, Nailsworth-től. A tervek szerint a stadion majdnem teljes egészében fából fog épülni, a tető tartószerkezetét is beleértve, és igény szerint akár 10 000 főig bővíthető lesz.[22][23][24][25]
Legnagyobb győzelem: 8-0 a Fareham Town ellen, a Southern League déli divíziójában, az 1996/97-es szezonban;[1] 8-0 a Hyde United ellen, a Football Conference-ben, 2013. augusztus 10-én[27]