Tanulmányait magánúton végezte, de jogi vizsgáit Pozsonyban, a királyi akadémián tette le, majd néhány esztendőt a katonaságnál töltött, a pályát mint alezredes hagyta el 1849-ben. Nagy szenvedéllyel gazdaságainak és birtokainak észszerű rendezésének látott neki, s így csakhamar a legvirágzóbb gazdaságok egyike lett az övé. Saját gazdasági ügyei mellett jótékony adakozások és alapítványok által a felebaráti szeretetet is gyakorolta. 1856-ban hathatósan közreműködött a Sopron-Kanizsai vasút létesítésében, melynek tervét a minisztériumhoz ő nyújtotta be. 1860-ban az akkori magyar kormány kijelölte Vas vármegye főispánjává. 1861-ben bekerült a felsőházba, de nem sokáig tartott ez az állapot, s újból a magánéletbe vonult vissza. Amikor Mailáth György lett a kancellár, 1865-ben, az országgyűlés összehívása előtt kinevezték Zala vármegye főispánjává és szeptember 17-én foglalta el hivatalát. A Magyar Tudományos Akadémia 1866. január 21-én igazgató-tanácsa tagjává választotta. 1867-ben a király személye körüli miniszter lett, aki a bécsi udvar és a magyar országgyűlés közötti összeköttetésért és kapcsolatokért felelt. Ebben a pozícióban volt egészen 1871. május 19-ig, amikor is leköszönt és molnári Vas megyei birtokára vonult vissza. Később koronaőr és főudvarmester lett.
Sopronban1849. február 17-én feleségül vette Erdődy Eugénia grófnőt (1826–1894), gróf Erdődy Kajetán (1795–1856) és Lerchenfeldi Ernestine Johanna Baptista grófnő (1798–1863) leányát. A menyasszony apai nagyszülei gróf Erdődy Károly (1770–1833), nagybirtokos és gróf Maria Franziska von Lichtenberg (1772–1802) voltak. A házasságból három fiú- és egy leánygyermek született:
.svg)
