Az 1848–49-es itáliai zavargások során, az Osztrák Császársággal szemben Ferdinánd egy szárd hadosztályt vezetett, majd idővel kinevezték a tüzérség általános parancsnokává. A szicíliai függetlenségi forradalom eredményeként a Bourbon-háziII. Ferdinánd király elvesztette Szicíliát. Nagy-Britannia számára Ferdinánd herceg vált a legtámogathatóbb jelölté, mint új monarcha. A szicíliai nemzetgyűlés 1848. július 11-én egyhangúlag megszavazta, hogy felajánlják Genova hercegének a trónt. Ferdinánd a küldöttség ajánlatát azonban visszautasította, mivel az általa vezetett csapatok Joseph Wenzel Radetzky irányította osztrák haderővel szemben vereséget szenvedett.
A krími háborúban kinevezték a Szárd Királyság segédhadtestének parancsnokává, ám hanyatló egészségügyi állapota okán nem vállalta a tisztséget. Egészsége később sem állt helyre és 1855-ben, Torinóban, harminckét éves korában elhunyt. A supergai bazilika királyi kriptájában temették el. Genovai hercegi címét fia, Tamás örökölte.