Feng-kan

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Feng-kan
Élete
SzületettKína
Nemzetiségkínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)költészet
Alkotói éveiTang-kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Feng-kan témájú médiaállományokat.

Feng-kan (egyszerűsített kínai: 丰干; hagyományos kínai: 豐干; pinyin: Fēnggān; magyar népszerű: Feng-kan; japánul: Bukan; kb. 9. század) a Tang-dinasztia második felében élt csan-buddhista szerzetes, költő. Han-san és Si-tö mestere, ők együtt alkotják „a tientaj-i három szent” (Tientaj szan-seng 天台三聖) csoportját.

Élete

Életével kapcsolatban semmilyen hitelt érdemlő forrással nem rendelkezünk. Annyit lehet tudni róla, hogy a remete-költő Han-san barátja volt, illetve ő talált rá Si-töre (Lelenc), akit aztán magával vitt a kolostorba. Feltehetően hármuk közül ő lehetett a legidősebb, Si-tö és Han-san is úgy hivatkoznak rá, mint mesterükre. A Tang-kor összes verse (Csüan Tang si 全唐詩) című antológiában versei előtt a következő rövid életrajza olvasható:

„Feng-kan csan mester a Tientaj-hegyen, a Kuocsing kolostorban nappal közönséges, rizsen élő szerzetes volt, éjjel pedig bereteszelt ajtaja mögött dúdolgatott. Egy nap tigrisen lovagolva fenyvesek ösvényén érkezett Kuocsingbe, végigjárva a sétányokat prédikált. Mindenki nagyon megijedt. Egyszer a fővárosban, az udvarban kigyógyította Lü-csiu helytartót betegségéből. Mikor Lü-csiut kinevezték Tajcsouba, meglátogatta a Kuocsing kolostort, s érdeklődött, merre van Feng-kan csan mester lakása? Mondták, hogy a szútrák raktára mögött, nem embernek való helyen. Mindig van egy tigris, mely időnként arra jár és bömböl. Lü-csiu megérkezvén oda benyitott, de csak tigrisnyomokat látott. A szobában a falon máig fennmaradt két verse.”

– Csongor Barnabás fordítása

Költészete

Már az életrajzból is kiderül, hogy mindössze két verse maradt fenn. Az első egyfajta önéletrajz, amelyben nem csak két társáról tesz említést, de minden mondatából átsüt a csan-buddhizmus szellemisége:

Egymagam jöttem a Tientaj-hegyre,
vagy tízezernyi utat megtettem.
Egész éltem, mint fellegek s vizek:
jövök és megyek a végtelenben.
Kötelmek nélkül nem nyüzsgök soha,
megbékélten járom Buddha útját,
míg görbe, világi útra vágyók
seregét bosszúsan gondok nyúzzák.
Kábán süllyednek hullám-tengerbe,
Három világban forognak egyre.
Be szánalmasak e „szellem lények”,
határolt mindnek léte, végzete.
Fényesség szemhunyás alatt támad,
élet s halál mégis porral fedett.
Csak Han-sannal látogatjuk egymást,
s gyakorta Si-tö is felkereshet.
Beszélünk szívről, szólunk a Holdról,
a hatalmas Űrről: mily végtelen.
A Dharmadhátunak sincs határa,
az egyetlen Tan mindenhol éljen!

(Tokaji Zsolt fordítása)

A második négy soros költeménye, amely az úgy nevezett 5 szótagos „csonkavers” (csüe-csü) formában született a csan-buddhizmus egyik legismertebb költeménye:

Valójában nem létezik semmi,
nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
mért ücsörögnél mélyen merengni?

(Tokaji Zsolt fordítása)

Ábrázolása

Feng-kan akárcsak Han-san és Si-tö kedvelt figurája a kínai piktúrának. Az életrajzában szereplő tigris az utókort is megihlette, épp ezért Feng-kant gyakorta tigris hátán szunyókálva szokták ábrázolni.

Források

  • A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt. Budapest, Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-159-7

Külső hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek