Az 1950-es évek elején rendezett portkocsiversenyek koronázatlan királya volt. 1955-ben mutatkozott be a Formula–1-ben, az argentin nagydíjon, ahol egy Lanciát vezetett. A következő futamon, Monacóban már második lett. Csapattársa, Alberto Ascari halála után ő lett a Lancia frontembere. Még háromszor végzett pontszerző helyen, így az összetettben harmadik lett. 1956-ban a Lancia-Ferrari csapattal folytatta. A francia nagydíjon második lett, az összetettben pedig hatodik.
Halála
1957. március 14-én a Sebringi 12 órás versenyre készülve, a Modenai versenypályán tesztelte Ferrariját. Kerítésnek hajtott és azonnal meghalt.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eugenio Castellotti című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
