Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (röviden: EKKE) (2016 és 2021 között Eszterházy Károly Egyetem, ezt megelőzően Eszterházy Károly Főiskola), egyházi egyetem, melynek fenntartója az Egri főegyházmegye.[3] Az egyetem Eger és Jászberény felsőoktatási intézménye, melynek legkorábbi jogelődjét 1774-ben alapították. 1989 óta viseli az intézmény megálmodójának, Eszterházy Károlypüspöknek a nevét. Az egyetemen jelenleg 5 kar működik.[4] Az egyetem központi épülete az egri Líceum.
Fekvése
Az intézmény Eger városán belül több épületben helyezkedik el. Ezek közül a legnagyobb és legrégibb a barokk stílusú líceum („A” épület). 2016. július 1-je óta összesen 4 campusa van, működése bővült Gyöngyös, Jászberény, és Sárospatak felsőoktatási intézményeinek beolvadása miatt.
Utóda, Eszterházy Károly orvosi karral egészítette ki ezt a koncepciót; a szerveződő intézményt Magyarország első négy fakultásos egyetemeként kívánta megnyitni. Az egyetem alapításához meg kellett volna kapnia Mária Terézia beleegyezését, ő azonban a kérést az Eszterházyval több egyházjogi kérdésben vitába keveredett Barkóczy negatív véleménye alapján elutasította. Eszterházy a későbbi sikerben reménykedve az eredeti tervek szerint folytatta az építkezést, és a negyedik fakultás bevezetésének szakmai alapjaként 1769-ben megszervezte Magyarország legelső orvosképző intézményét. Mária Terézia azonban ehelyett a Nagyszombati Egyetemet tette az orvosképzés színhelyévé (pedig a városban még kórház sem volt, az egri kórházat pedig az akkor még nagy tekintélyű Markhot Ferenc vezette), az egri Scola Medicinalistól pedig megvonta a doktori oklevelét kiadásának jogát, amiért 1775-ben az intézményt be kellett zárni.
Az új épületben 1774-ben kezdődött el a képzés. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis azonban nehéz helyzetet teremtett Egerben: Mária Terézia a nagyszombati egyetemet átköltöztette Budára, és kimondta, hogy Magyarországon ez az egyetlen egyetem működhet. Az egri tanintézménynek a líceum rangot adta: ettől fogva így is nevezték.
1784. október 18-án, amikor II. József Egerbe látogatott, Eszterházy hiába kérte, hogy átmenetileg költöztessék Egerbe a budai egyetemet, amíg nem sikerül megoldani annak nyomasztó helygondjait.
Még 1784-ben a Líceumban megszüntették a filozófia és jog oktatását, majd 1786-ban Pestre helyezték a papneveldét. Eszterházy azonban nem adta fel terveit. II. József halála után 1790-ben újraindította a filozófia oktatását, a jogi akadémia működtetését és visszatérítette Egerbe a hittudományi főiskolát is. 1828-ban Pyrker János Lászlóérsek Egerben alapította meg az első magyar nyelvű tanítóképzőt, amely nem iskolamestereket képzett, hanem eleve a tanítói hivatásra nevelést tűzte ki célul.
A képzőt 1852-ben a Líceumba helyezték és 1948-ig érseki tanítóképzőként működött, a tanítóképzést kiszolgáló elemi iskolával. 1921-től pedig Szmrecsányi Lajos érsek kezdeményezésére Egri Római Katolikus Fiú Felső Kereskedelmi Iskola is működött az épületben.
A pedagógiai főiskola 1949-ben költözött a Líceumba, amikor a magyar országgyűlés által 1948-ban alapított intézmény Debrecenből Egerbe tette át székhelyét. A főiskola filozófiáját Eger felsőoktatási hagyományai és az oktatást elindító neves professzorok határozták meg, akik szellemi értékeket őrző, jövő felé nyitott, igényes, minőségi munkát végző intézményt hoztak létre.
A tanárképző főiskola több mint fél évszázados története folyamán a hazai főiskolai szintű tanárképzés jelentős intézménye lett. A tanári szakok szinte minden változatát felvállalta, több szak esetében elsőként indított programot a hazai tanárképzésben. Eddigi működése alatt több mint harmincezer főiskolai végzettségű szakembert adott a magyar közoktatás és társadalom számára. Vonzáskörzete igen nagy kiterjedésű. Az ország valamennyi megyéjéből és külföldről is érkeznek az intézménybe hallgatók.
Az 1990-es években készült stratégiai tervek nyomán végbement változások különös jelentőséggel bírnak a főiskola életében. A képzésfejlesztés eredményeképpen az egri tanárképző főiskola szélesebb kínálatú általános főiskolává válik.