Esterházy Mihály (főrend)

Ez a szócikk a főrendről szól. Hasonló címmel lásd még: Esterházy Mihály (egyértelműsítő lap).
Esterházy Mihály
Született1783. február 9.
Nagyszeben
Elhunyt1874. december 4. (91 évesen)
Pozsony
Állampolgárságamagyar
HázastársaSchröfl-Mannsberg Antónia (1817. április 19. – )
GyermekeiEsterházy István
SzüleiEsterházy Nepomuk János
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Osztrák Császárság nagykövete (1810-es évek – , Firenze)
  • a magyar főrendiház tagja (1825–1827)
  • a magyar főrendiház tagja (1847–1848)
  • a magyar főrendiház tagja (1848–1849)
  • a magyar főrendiház tagja (1861–1861)
  • a magyar főrendiház tagja (1865 – 1874. december 4.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróf galántai Esterházy Mihály (Nagyszeben, 1783. február 9. – Pozsony, 1874. december 4.) reformpárti politikus, a honvédelmi bizottmány tagja, az országgyűlés felsőházának korelnöke, mecénás.

Életpályája

Keresztapja Éder József Károly volt. Tanulmányait több testvéréhez hasonlóan Kolozsvárt végezte. Hivatali pályáját Kolozs vármegye aljegyzőjeként kezdte. Később gyakornok volt Marosvásárhelyen a királyi táblán és Kolozsváron a guberniumnál.

1803-ban az Erdélyi Udvari Kancelláriánál fogalmazó lett, majd 1804-ben kamarás címet nyert.

1806-ban Reiner József főherceg szolgálattevő kamarásának nevezték ki, később a titkára lett. Szolgálatáért 1817-ben megkapta a Lipót-rend kiskeresztes vitéze kitüntetést és az egyesült udvari kancelláriánál titkár lett, majd firenzei követ.

1820-ban Békés vármegye táblabírájává nevezték ki. 1825-től beszélt az országgyűlésben. Széchenyi István köréhez tartozott, folyamatosan törekedett Magyarország fejlesztésére. 1830-ban magyar udvari kancellárnak és országgyűlési követnek ajánlották. 1836. október 29-én lemondott posztjairól.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjává választották. 1852-ben hat évi várfogságra ítélték, büntetését Komáromban töltötte. 1855-ben kegyelemmel szabadult.

1860-ban rehabilitálták, 1861-ben a felsőház korelnöke lett.

Szenvedélyesen ápolta a zenét és a geológiát. Támogatta Beethovent és a gyermek Lisztet.[1]

Családja

Az Esterházy család öregebb cseszneki ágának volt a tagja. Apja Esterházy Nepomuk János (1754–1840) Veszprém vármegyei főispán és Bánffy Ágnes (1756–1831), akiknek tizenkét gyermeke született. Testvére volt többek között Ferenc (1778–1855), Alajos (1780-1868) György (1781–1865) és Dénes (1789–1862).

1817. április 19-én házasságot kötött Schröfl-Mannsberg Antóniával (1795–1880). Hét gyermekük született: Ágnes (1818), Szerafin (1820–1878), István (1822–1899) országgyűlési képviselő, Antal (1825), Ferenc (1828–1861), Franciska (1831–1925) és Sarolta (1834–1890).[2][3]

Jegyzetek

  1. ↑ Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása pp. 282. Budapest, herceg Esterházy Miklós, 1901. december 31. (Hozzáférés: 2022. február 19.)
  2. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  3. ↑ Magyar családtörténeti adattár

Források

További információk

  • Gróf Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leirása. Kézirat gyanánt kiadja herczeg Esterházy Miklós. Budapest, 1901.
  • Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-5-5  
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerkesztette: Pálmány Béla. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2002.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861.
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  

Kapcsolódó szócikkek