Scifo olasz szülők gyermekeként La Louvière-ben született. Már junior korában ígéretes tehetségnek bizonyult, csapattársai kis Pelének hívták. Már tizennégy éves korában a város helyi csapatának, a La Louvière-nek tagja lett, de hamarosan továbbszerződött az Anderlechthez, ahol 1983-ban mutatkozott be első mérkőzésén.
1987-ben az Internazionale játékosa lett, de nem ment neki a játék, ezért kis idő elteltével, 1988-ban a Girondins Bordeaux-hoz ment tovább, ahol ismét csalódást okozott.[2] Pályafutásába új színt vitt az Auxerre csapatához történt sikeres szerződése 1989-ben, majd innen 1991-ben az olasz Torino klubjáho ment tovább.[3] A Torinótól az AS Monaco klubhoz került, majd labdarúgó-pályafutása végén ismét első klubjához, az Anderlechthez szerződött.[4] 2000-ben vonult vissza, miután krónikus ízületi betegséget diagnosztizáltak nála.[5]
A válogatottban
Scifo 1984 júniusában mutatkozott be a belga válogatottban Jugoszlávia válogatottja ellen.[6]
Scifo edzőként is kipróbálta magát az R. Charleroi S.C. klubnál, melyhez a 2000-01-es szezonra szerződött. Különösebb sikerek hiányában 2002 júniusában otthagyta a klubot. Utoljára a belga R.E. Mouscron edzője volt. 2009 június 6-án felmondta szerződését a csapat nehéz anyagi helyzetére hivatkozva.[9]
2006 májusában tagja volt a Terry Venables and Josep Mª Fusté által vezetett első Európa-válogatottnak, mely Eindhovenben játszotta első EFPA mérkőzését.
.svg){kind=small}
