PROFILPELAJAR.COM

	Engelsz József
Született	1928. április 27.; Répcelak
Elhunyt	2009. november 8.(81 évesen); Szentendre
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	ötvösművész; szobrász; egyetemi tudós/kutató;
Iskolái	Magyar Iparművészeti Főiskola (–1955)
	Sablon • Wikidata • Segítség

Engelsz József (Répcelak, 1928. április 27. – Szentendre, 2009. november 8.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar ötvös- és szobrászművész.

Életrajza

Répcelakon született 1928-ban. Középiskolai tanulmányait a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte, majd a Vagon- és Gépgyár öntödéjében dolgozott szoboröntőként, mestervizsgát is tett. 1950-ben felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós volt a mestere, „akitől a nemes anyagban való gondolkodást és az anyag iránti tiszteletet tanultam” – mondta. 1955-ben végzett ötvösművészként. Már pályafutása elején a fémművészet összessége felé fordult, nem vált el egymástól a tárgy és a forma, egyet jelentett számára az ötvös és a szobrász, ami azonban nem jelentett valamiféle műfajösszemosást. Mindazonáltal eleinte azért a megrendelések miatt az ötvösművészet területén dolgozott. Főiskolásként érmekkel vett részt kiállításokon, majd rézdomborításokat készített, amelyeket sokszor rekeszzománc díszítéssel látott el. Fő anyaga a réz volt, de ékszereinél nemesfémeket is használt. Motívumhasználatában a magyar népművészet kifejezésvilágából, a görög vagy a bizánci művészet stílustárából merített, máskor sajátos organikus vagy geometrikus formákból építkezett. „Én is átestem mindenféle izmuson, próbálkoztam, míg rájöttem arra, hogy teljesen felesleges. Az ember saját érzelmei alapján hozza létre, amit létrehoz. És számomra az a modern, a korszerű, amit én annak érzek” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban. Székesfehérvári sárgaréz plasztikája 1976-ban az év legjobb köztéri alkotása címet nyerte el. II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásakor az egyik számára készült ajándékot, egy Szent Mártont ábrázoló réz domborművet ő készítette. Az ő munkája a SOTE rektori láncát díszítő Semmelweis-érme.

1958-tól vezetett egy iparművészeti stúdiót az Úri utcában, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított, 1969-től főállásban, 1973-tól nyugdíjazásáig az ötvös tanszék vezetője volt. 81 éves korában, hosszú, súlyos betegség után hunyt el.

Felesége, Engelszné Bokor Kornélia Munkácsy-díjas ötvösművész, aki ugyan nyomottanyag-tervező szakon végzett a főiskolán, de egészségügyi okok miatt áttért az ötvöszománcra. Szentendrén éltek.

Kiállításai

Egyéni kiállításai

1960 – Fényes Adolf Terem, Budapest (Szuppán Irénnel)
1961 – Hódmezővásárhely
1961 – Bakony Múzeum, Veszprém
1961 – Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1988 – Kereszt, Főszékesegyház Kincstára, Esztergom
1993 – Főszékesegyház Kincstára, Esztergom
1993 – Krisztusok, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2000 – Művelődési Ház, Répcelak
2008 – Szent István-templom, Répcelak

Válogatott csoportos kiállításai

1953–55 – 4., 5., 6. Magyar képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1955 – Fiatal képzőművészek és iparművészek, Ernst Múzeum, Budapest
1957 – Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest
1958 – FIDEM, Párizs
1959–60 – 7., 8. Magyar képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1959 – 4. Országos iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1960 – Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest
1960 – Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1961 – Magyar grafikai és kisplasztikai kiállítás, Szófia
1962 – Iparművészeti kiállítás, Debrecen
1963 – Modern iparművészeti kiállítás, Győr
1963 – Modern iparművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1963 – Iparművészeti kiállítás, Kecskemét
1963 – Iparművészeti kiállítás, Janus Pannonius Múzeum, Pécs
1964 – Modern iparművészet, Balassagyarmat
1965–66 – 5., 6. Országos iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1966 – Iparművészeti kiállítás, Kossuth Múzeum, Cegléd
1967 – Fémtechnikai kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1969 – Magyar iparművészeti kiállítás, Kairó
1969 – Nemzetközi iparművészeti kiállítás, Stuttgart
1970 – Ékszer ’70, Csók Galéria, Budapest
1972 – Mai magyar iparművészet I., Iparművészeti Múzeum, Budapest
1972 – Magyar kiállítás, Koppenhága, Aarhus
1973 – A torontói anyag, Iparművészeti Múzeum, Budapest
1974 – Kezek dicsérete, I. Iparművészeti Világkiállítás, Toronto
1975 – Baugebundene Kunst, Schloß, Drezda
1978 – Nemzetközi iparművészeti tárlat, Erfurt
1980 – Van Gogh-dokumentumkiállítás, Építők Műszaki Klubja
1984 – Zománcművészet, Vigadó Galéria, Budapest

Köztéri művei

Virágot tartó leány (vörösréz lemezdomborítás, 1959, Rákospalota, Czabán S. téri általános iskola külső fala)
Plasztika (rézdomborítás, 1961, Budapest, Royal Szálló)
Pillérburkolat (vörösréz lemezdomborítás, 1965, Fészek Művészklub nagyterme)
Vonatok (vörösréz lemezdomborítás, 1965, Pécs, MÁV Fűtőház emeleti csarnoka)
Fríz (vörösréz, zománc, 1965, Rózsavölgyi Hanglemezbolt)
Címer, képek (zománcmunkák, 1967, Berlin, Magyar nagykövetség)
Az élet fája (térelválasztó, vörösréz, 1966, Szeged, a városi tanács házasságkötő terme)
Fríz (vörösréz lemezdomborítás, 1969–1970, Budapesti Műszaki Egyetem)
Konstrukció (vörösréz lemezdomborítás, 1969–1970, Mezőgazdasági vásár központi épületének külső fala)
Lámpa meseillusztrációkkal (vörösréz domborítás, 1970, Hotel Duna Intercontinental földszinti hallja)
Lenin, Virágtartó, Zászlótartó (dombormű, vörösréz, 1976, Győr, Vagon- és Gépgyár tanácsterme)
Plasztika (sárgaréz, 1976, Székesfehérvár, Videoton gyár tanácsterme)
Cantata Profana (sztélé, vörösréz lemezdomborítás, 1981, Budapest, VI. kerületi általános iskola)