PROFILPELAJAR.COM

	Engelbert Humperdinck
	Életrajzi adatok
Született	1854. szeptember 1.; Siegburg
Elhunyt	1921. szeptember 27.; (67 évesen); Neustrelitz
Sírhely	Südwestkirchhof Stahnsdorf
Házastársa	Hedwig Taxer (h. 1892, † 1916)
Gyermekei	Wolfram (1893–1985), Edith (1894–1990), Irmgart (1896–1991), Olga (1898–99), Senta (1901–91)
Iskolái	Hochschule für Musik und Tanz Köln; Gymnasium Theodorianum;
	Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	zongora
Díjak	Mendelssohn Award
Tevékenység	zeneszerző
	Engelbert Humperdinck aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Engelbert Humperdinck témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Engelbert Humperdinck (egyértelműsítő lap).

Engelbert Humperdinck (Siegburg, 1854. szeptember 1. – Neustrelitz, 1921. szeptember 27.) német zeneszerző. Neve a Jancsi és Juliska című operájától lett világhírű. A legnagyobb hatást zenéjére Richard Wagner gyakorolta.

Élete

Édesapja, Gustav Humperdinck (1823–1902) szülővárosa gimnáziumának igazgatója, édesanyja, Gertrud Hartmann (1835–1903) a paderborni dóm karnagyának énekes képzésben részesült lánya volt. Humperdinck hétéves korától a szülői házban tanult zenét. Az érettségi vizsgát 1871-ben, Paderbornban tette le. Apja kérésére építészi tanulmányokat kezdett, de végül saját zenei érdeklődésének engedve, 1872 áprilisában sikeresen felvételizett a kölni konzervatóriumba. Négy éven át Ferdinand Hiller osztályába járt.

1876-ban Mozart-ösztöndíjat nyert, így 1877-től a müncheni Königliche Musikschuléban Josef Gabriel Rheinbergernél, majd magántanulóként Franz Paul Lachnernél zenei tanulmányokat folyatott. Ez idő alatt számos művet komponált, a Wallfahrt nach Kevelaar (1878) és a Das Glück von Edenhall (1879) kórusművei komolyabb elismerést hoztak számára.

1879-ben Mendelssohn-ösztöndíjjal Olaszországba utazott. 1880. március 9-én Nápolyban megismerkedett Wagnerrel, akit először 1873-ban Kölnben látott vezényelni, s aki meghívta őt Bayreuthba. 1880–81-ben a Parsifal ősbemutatójának előkészítésében segített Wagnernek. (Ennek a nyoma az eredeti partitúrákban is fellelhető, Wagner a színváltozásokat nem vette figyelembe, így az általa írt zene alatt a színeket nem lehetett megváltoztatni. Humperdinck töltötte ki ezeket a szüneteket zenével.)

1882–83-ban a Meyerbeer Alapítványtól nyert díjjal járt Francia- és Spanyolországban, Marokkóban. 1882 decemberében Velencében találkozott utoljára Wagnerral. Hazatérve sikertelenül próbált karmesteri álláshoz jutni valamelyik német városban. 1885–86-ban Barcelonában tanított, nyaranta a Bayreuthi Ünnepi Játékokon dolgozott éveken át. A megélhetésért több állást vállalt: volt zenekritikus több lapnál, tanár Kölnben és Frankfurt am Mainban, kiadói lektor Mainzban. Itt segített nyilvánossághoz juttatni Hugo Wolf műveit.

1892-ben írta és 1893-ban fejezte be fő művét, a Jancsi és Juliska (Hänsel und Gretel) meseoperáját, melynek ősbemutatója a weimari Udvari Színházban volt, 1893. december 23-án. A librettót nővére, férjezett nevén Adelheid Wette írta Jacob és Wilhelm Grimm meséjéből, a zenemű adottságainak megfelelően átdolgozva. Ebben az operában Humperdinck népdalszerű elemeket alkalmazott a wagneri vezérmotívum mellett. (Budapesti ősbemutatója 1895. február 2-án volt, a librettót Ábrányi Emil fordította. Két év múlva Humperdinck a magyar fővárosba látogatott az 50. előadásra.)

A mű világsikert aratott és anyagi biztonságot jelentett szerzőjének. 1896-ban a császár professzori címet adományozott számára. Függetleníthette magát, új családjával, 1897-ben Boppardban vett villájába vonult vissza, ahol szívesen kertészkedett.

1900 végén meghívták a berlini Művészeti Akadémiára, a zeneszerzés mesterosztály vezetőjének. A következő időszakban a boppardi ház nyári lakója lett. 1905-től több nagy utat tett (Észak-Afrika, Egyesült Államok, Görögország stb.) Berlinben szorosan együttműködött Max Reinhardttal, sok kísérőzenét írt színháza részére. Saját operái sorát is gyarapította pl. a Dornröschen (Csipkerózsika), Königskindert és a Die Heirat wider Willent.

1911-ben Max Bruch utóda lett a berlini Királyi Zeneművészeti Főiskola zenelemélet–zeneszerzés szakán. 1913-ban meghalt felesége, saját egészsége is egyre romlott, ezért 1920-ban lemondott minden állásáról. A következő évben szélütés következtében meghalt.

Humperdinck zenéjén Richard Wagner zenéjének befolyása érződik. Azonban a Königskinder operájában Humperdinck egy új technikát is alkalmazott a „Sprechgesang” azaz az énekbeszéd technikát, amit később Arnold Schönberg tökéletesített.

Művei

Operák, saját színpadi művek

Hänsel und Gretel (Weimar, 1893, magyarul Jancsi és Juliska Magyar Állami Operaház, 1895. február 2.)
Die sieben Geißlein (mesejáték zongorával, Berlin, 1895)
Königskinder (melodráma: München, 1897; opera: New York, 1910; magyarul Királyfi és királylány Operaház, 1912. október 8.)
Csipkerózsika (Frankfurt, 1902)
Die Heirat wider Willen (Berlin, 1905)
Bübchens Weinachtstraum (betlehemes játék, Berlin, 1906)
The Miracle (pantomim, London, 1911)
Die Marketenderin (Köln, 1914)
Gaudeamus (Darmstadt, 1919)

Egyéb művei

Zongoradarabok, vonósnégyesek, zenekari művek
Arisztophanész Lysistratájának (1908), Shakespeare A vihar és Téli rege című színműveihez kísérőzene
Átdolgozta Auber: Bronzlovas című dalművét
Kiadta Bach J. S. prelúdiumait és fúgáit

Írásai

Instrumentationslehre (1892)
Parsifal-Skizzen (1907)
Die Zeitlose. Modernes Traummärchen (1921)

Források

Christian Ubber életrajza (hozzáférés: 2014. november 3.)
Heussner, Horst, „Humperdinck, Engelbert“, in: Neue Deutsche Biographie 10 (1974), S. 58-59 [Onlinefassung]; URL: http://www.deutsche-biographie.de/pnd11855476X.html