A makói és a rózsahegyi gimnáziumban és az alsókubini üzleti akadémián tanult, de ez utóbbit a háborús események miatt nem fejezte be. 1918-tól tisztviselő, banktisztviselő és szerkesztő Eperjesen. Ezt követően tisztviselőként vagy újság szerkesztőjeként alkalmazták több városban is: Kassa, Rózsahegy, Pozsony. 1925-től Pozsonyban több magazin (többek között a Ľudová politika, Ľudový chýrnik, Slovenský týždenník) szerkesztőjeként dolgozott, később a Szlovák Sajtóiroda igazgatója. A kommunizmus kezdete után üldözték, ideiglenesen megtiltották a megjelenését, és Pozsonyból kilakoltatták. A sztálinizmus bukása után az Úderník magazin szerkesztője lett. Ebben az időszakban hozzájárult a Roháč, a Nová literatúra, a Technické noviny, a Večerník, a Kultúrny život munkájához.
A szlovák irodalomtörténész és publicista, Juraj Špitzer közbenjárásának köszönhetően visszatérhetett Pozsonyba. A Női szeszélyek operett (1922) librettójának szerzője, és a magyar irodalomból Mikszáth Kálmán műveinek fordítója. Pozsonyban halt meg 1959. július 15-én. Zsolnán a Jozef Miloslav Hurban utcában 1999 óta van emléktáblája.[1]
Művei
Ženské rozmary (librettó, 1922) Női szeszélyek
Zaprášené histórie (memoár, 1948) Porlepte históriák[2]
Dejiny veselé i neveselé (riport, 1960) Vidám és boldogtalan történetek
Ez a szócikk részben vagy egészben az Emo Bohúň című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Emo Bohúň (szlovák nyelven). Irodalmi Információs Központ (litcentrum.sk). (Hozzáférés: 2020. június 1.)
