Szülei is operaénekesek voltak. Daniele Antoniettinél tanult énekelni. 1878-ban Tbilisziben debütált RossiniSzemiramiszának címszerepében. A következő években olasz operaházak mellett a Covent Gardenben is szerepelt.
Budapesten 1883. május 5-én lépett fel először Leonoraként VerdiTrubadúrjában a Nemzeti Színházban. Május 24-ig nyolcszor szerepelt, az ötödik előadás után kötöttek vele több előadásra szóló szerződést. 1883. szeptember 11. és december 29. között a megállapodás szerinti huszonegy este helyett harmincegyen szerepelt. November 5-én már a következő évben megnyíló Magyar Királyi Operaházba szerződtették, havi 4000 forint fellépti díjért. E fellépti díjak előadásonként voltak beosztva, s amely estéken nem énekelt, levonhatták, összes fellépti díjai egy évre 3600 forintot tettek ki. Budapesttől, 400 est után, 1887. január 20-án búcsúzott el a Sába királynője címszerepében. 1884 áprilisában és májusában a bécsi Udvari Operában hatszor lépett fel.[2] Megkapta a kamaraénekesnői címet. Az 1913—14-i évadban ismét Budapesten működött, mint énektanárnő. Közben Buenos Airestől kezdve ismét a világ nagy színpadain szerepelt. Szentpétervárott férjhez ment. Ezután csak hangversenyeken énekelt.
77 ismeretlen dokumentum a régi Nemzeti Színházból. (1838–1885). Vál. Staud Géza. Szerk. ... Kerényi Ferenc. Budapest, 1989. Múzsák Közművelődési Kiadó
