Eibiswald a Deutschlandsbergi járásbanAz eibiswaldi kastélyA 16. századi Lerchhaus
Eibiswald a tartomány déli részén fekszik közvetlenül a szlovén határ mellett, a Nyugat-Stájerország régióban, a Koralpe-hegység keleti lábánál (bár az önkormányzat területének jelentős része a hegységre esik). Az önkormányzat 26 katasztrális községben[2] 55 falut és kisebb-nagyobb településrészt[3] fog össze.
A település neve az Iwein személynévből származik. Területén már a neolitikumban is éltek emberek, akárcsak a bronz- és vaskorban, vagy a római időszakban. A 6. század végétől a szláv Karantánia államhoz tartozott, a helynevek egy része szláv eredetű. A bajorok beletelepülésére a 8. század végén, a Frank Birodalomhoz kerülés után került sor. 860-ban a salzburgi érsek kiterjedt birtokadományokban részesült a térségben. Miután a magyar kalandozások után helyreállt a rend, Eibiswald területén a salzburgi érsek, az Aribo- és Eppenstein-családok szereztek birtokot.
Templomát 1170-ben, "Ybanswalde" várát 1265-ben említik először. A településre 1290-ben már mezővárosként hivatkoznak; ebben az időben 70 házból állt. A vár előbb a Wildon-, majd a Tybein- és a Walsee-nemzetségek tulajdonába került. 1500 után a von Eibiswald-család szerezte meg a birtokot és reneszánsz stílusban kibővítették a várat. A város a 16. században gazdasági nehézségekkel és csökkenő lakossággal küzdött, de a 17. században a lakosok száma ismét bővülni kezdett. 1674-ben kihalt az Eibiswald-család és vár kézről kézre járt: a Schrottenbachoktól az üveggyáros Ignaz von Purgay vásárolta meg, tőle pedig 1828-ban a Hansákhoz került.
A vasfeldolgozásnak nagy hagyományai vannak Eibiswaldban. 1653-ban Wolf Max Freiherr von Eibiswald vashámort alapított, amelyben 30 munkás dolgozott. Többek között kaszákat gyártottak, de a vállalkozás stagnált, mert csak Felső-Ausztriából tudtak vasat beszerezni. Az üzemet 1835-ben megvásárolta az állam és modern acélművű fejlesztette, amely ezer főt foglalkoztatott. 1869-ben ismét magánkézbe került, de 1905-ben bezárt, mert túl messziről kellett nyersanyagot vásárolnia. Az acélgyár jelenléte beindította a szénbányászatot, amely 1920-ig működött.
A 20-as évek gazdasági válságának következtében Eibiswald a nemzetiszocialista mozgalom egyik "kristályosodási gócává" vált. Az NSDAP az 1932-es helyhatósági választáson bekerült a városi tanácsba. 1934 nyarán a júliusi puccs során a nácik megpróbálták megdönteni az osztrák kormányt. Eközben Eibiswaldot szilárdan a kezükben tartották, és amikor a puccs megbukott, az egész járásból ide menekültek párttársaik, mintegy 800-an. A rendőrség végül 95 főt tartóztatott le a puccsba való részvétel miatt, a többség külföldre távozott. A második világháború alatt a városi önkormányzat területén jugoszláv partizánok csaptak össze a helyi hatóságokkal.
A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során Aibl, Großradl, Pitschgau, St. Oswald ob Eibiswald és Soboth községeket Eibiswaldhoz csatolták.
Lakosság
Az eibiswaldi önkormányzat területén 2017 januárjában 6575 fő élt. A lakosság 1951 (akkor 8295 lakos) óta folyamatosan csökken. 2001-ben a helybeliek 97,9%-a volt osztrák állampolgár és 92%-uk a római katolikus vallást követte.
Látnivalók
A Dorni Szűz Mária-plébániatemplom
az eibiswaldi Dorni Szűz Mária-plébániatemplomot 1170 előtt alapították. A román alapú gótikus épületet 1678-ban barokk stílusban kibővítették. A 18. században búcsújáró hely volt.
az eibiswaldi kastély
a város legrégebbi, eredeti formájában megmaradt épülete a 16. századi reneszánsz Lerchhaus polgárház.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eibiswald című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Werner Tscherne: Von Ybanswalde zu Eibiswald. Die Chronik der Marktgemeinde. Lerchhaus Verlag Eibiswald 1995, ISBN 3-901463-02-X.
Werner Tscherne, Herbert Blatnik: Alt-Eibiswald. Eine Geschichte der alten Bürgerhäuser und ihrer Bewohner. Lerchhaus Verlag, Eibiswald 2000, ISBN 3-901463-12-7.
Helmut-Theobald Müller, Gernot Peter Obersteiner: Geschichte und Topographie des Bezirkes Deutschlandsberg. („Bezirkstopographie“) Graz-Deutschlandsberg 2005, ISBN 3-901938-15-X.
