Politikai működése közben irodalommal is foglalkozott. Fő műve a De veritate prout distinguitur a revelatione, a verosimili, a possibili et a falso (Párizs, 1624). Később ezt a művét folytatta tulajdonképpen a De causa errorum gione gentilium, errorumque apud eos causisban (1645). Cherbury a közös, természeti vallás igazságait keresi, és a következő öt tételt állapítja meg ilyeneknek:
1) egyetlen legfőbb lény létezik;
2) ezt a lény tisztelni köteles az emberiség;
3) az erényesség és a jámborság az Istentisztelet legfontosabb része;
4) az előzőekben való vétkezést megbánás kövesse;
5) Isten igazságossága és jósága miatt a bűn büntetést, az erény jutalmazást von maga után mind ebben, mind a földöntúli életben.