A Weird Tales 1926. augusztusi számának címlapja, itt jelent meg Hamilton első elbeszélése"The Star-Stealers" a Weird Tales 1929. februári számának címlapjánAz első "Star Kings" történet az Amazing Stories 1947 szeptemberi számának címlapján
Szülővárosában és a közeli New Castle-ben nevelkedett. Csodagyereknek számított, már 14 évesen elvégezte a középiskolát s a New Wilmingtoni Westminster College hallgatója lett, de tanulmányait 17 éves korában abbahagyta. Fantasztikus írói pályafutása a The Monster God of Mamurth című novellával kezdődött, amely a Weird Tales1926. augusztusi számában jelent meg. Hamilton gyorsan egyik központi tagja lett a Farnsworth Wright szerkesztő által összeállított, a magazin legjobb íróit magába fogaló csoportnak, amelybe többek közt Howard Phillips Lovecraft és Robert E. Howard is tartozott. 1926 és 1948 közt 79 munka jelent meg Hamiltontól a magazin hasábjain, ezzel ő a lap egyik legtermékenyebb közreműködője. A Weird Tales számos írójával és közreműködőjével is barátságot kötött, köztük E. Hoffmann Price-vel és Otis Adelbert Kline-vel. Legjobb barátja Jack Williamson volt, erről maga Williamson írt 1984-ben megjelent Wonder's Child című önéletrajzában. Az 1930-as évek végén a Weird Tales Hamilton számos fantasy-történetét is megjelentette, ezek közül a legnépszerűbb, számos újranyomást megért darabja az 1938 júliusában megjelent He That Hath Wings volt. 1936-ban jelent meg novelláinak első gyűjteménye The Horror on The Asteroid and Other Tales of Planetary Horror címmel.
Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején Hamilton az összes akkor megjelenő sci-fi magazinban publikált, valamint horror- és bűnügyi történeteket írt más lapok számára. Nagyon népszerű volt, mint "űropera"-szerz, e műfajt ő maga hozta létre E. E. Smith-tel közösen. The Island of Unreason (Wonder Stories, 1933. május) című novellája nyerte el az első Jules Verne-díjat mint az év legjobb tudományos-fantasztikus története (ez volt a legelső tudományos-fantasztikus díj, amelyet a rajongók szavazatai alapján ítéltek oda, a későbbi Hugo-díj előfutára). Az 1940-es években Hamilton volt a fő szerzője a Captain Future című, elsősorban fiataloknak szóló sci-fi ponyvasorozatnak.[9] E sorozatnak köszönhetően sok rajongóra tett szert, de a későbbi években, amikor a sci-fi eltávolodott az űroperától már ártott a hírnevének. Hamilton mindig is extravagáns, romantikus, kalandokban gazdag fantasztikus történeteket alkotott, erre legjobb példa az 1947-ben megjelent The Star Kings című regénye. Az évek során azonban a sci-fi irodalom egyre kifinomultabbá vált, s a Hamilton által képviselt stílus egyre idejétmúltabbnak tűnt.
1942-ben a DC Comics számára kezdett írni, e kiadó Superman és Batman történetek kiadására specializálódott. Első kéőregényes története a Bandits in Toyland volt a Batman 11. számában (1942. június-július). Egy rövid életű önálló képregénysorozatot is írt, a Chris KL-99-t, amely a Strange Adventures sorozatban jelent meg, s lazán kapcsolódott a Captain Future sorozathoz.[10]Sheldon Moldoff grafikussal közösen alkották meg Batwoman karakterét a Detective Comics 233. számában (1956. július).[11] Hamilton Gardner Fox-szal és Bob Brown-nal együtt hozta létre a Space Rangerst a Showcase 15. számában (1958. július-augusztus).[12][13] Az egyik legismertebb Superman-történet, a The Last Days of Superman (Superman 156., 1962) is az ő nevéhez köthető.[14] A Legion of Super-Heroes sorozat egyik első rendszeres alkotója volt. Számos egyéb korai szuperhős-csapat megalkotásában is részt vett.[15]The Clash of Cape and Cowl című képregénye a World's Finest Comics 153. számában jelent meg 1965 novemberében, e képregény a forrása a közismert internetes mémnek, amelyben Batman pofon vágja Robint. 1969-ben a Macfadden/Bartell Corporation kiadott egy rövid tudományos fantasztikus történetgyűjteményt Alien Earth and Other Stories címmel, amelyben Hamilton 1949-es Alien Earth című története Isaac Asimov, Robert Bloch, Ray Bradbury, Arthur C. Clarke és mások novelláival együtt szerepel.
1946. december 31.-én Hamilton feleségül vette fantasztikus írótársát és forgatókönyvíróját, Leigh BrackettetSan Gabrielben, és vele együtt Kinsmanba költözött. Ezután készítette el legjobb munkáit, többek közt a The Star of Life (1947), a The Valley of Creation (1948), a City at World's End (1951) és a The Haunted Stars (1960) című regényeket. Pályafutásának ebben az érettebb szakaszában eltávolodott a romantikus-fantasztikus elemektől, hogy valósághűbb történeteket alkosson, ilyen például az egyik legtöbbet újraközölt írása, a What's It Like Out There (Thrilling Wonder Stories, 1952. december). Ugyan csaknem 25 éven át egymás mellett dolgozott feleségével, a szerzői feladatokat csak ritkán osztották meg egymás között: egyetlen hivatalos együttműködésük, a Stark and the Star Kings, amelyet eredetileg Harlan EllisonThe Last Dangerous Visions című, végül kiadatlan antológiájába szántak csupán 2005-ben jelent meg nyomtatásban. Egyes feltételezések szerint Brackett az 1960-as évek elején átmenetileg felhagyott a fantasztikus irodalommal, Hamilton pedig két korai Brackett-történetet (Black Amazon of Mars és Queen of the Martian Catacombs) dolgozott át regénnyé People of the Talisman és The Secret of Sinharat (1964) címmel.
↑Weinberg, Robert: Captain Future. RobertWeinberg.net, 2025. január 3. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. „Edmond Hamilton took [Mort] Weisinger's so-so idea about 'Mr. Future' and turned the concept into 'Captain Future'.”
↑Irvine "1950s" in Dolan, p. 80: "In the story 'The Batwoman' by writer Edmond Hamilton and penciler Sheldon Moldoff (as Bob Kane), Bruce Wayne took notice of a young admirer who...was fighting crime while wearing a bat-costume very similar to the one the Dark Knight wore."
↑Irvine "1950s" in Dolan, p. 91: "Space Ranger...debuted in Showcase #15 in stories by writer Edmond Hamilton and artist Bob Brown."
↑Markstein, Don: Space Ranger. Don Markstein's Toonopedia, 2008. [2012. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 18.) „Editor Jack Schiff took charge of the character, and handed him over to writers Edmond Hamilton and Gardner Fox for development. Bob Brown illustrated their script.”
↑McAvennie, Michael "1960s" in Dolan, p. 110: "Writer Edmond Hamilton and artist John Forte made the first-ever reference to the nefarious Time Trapper."
Ez a szócikk részben vagy egészben az Edmond Hamilton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
