A békéscsabai evangélikus Rudolf Főgimnáziumban érettségizett, majd 1945-ben a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai karán szerzett diplomát. 1964-ben Szegeden a Tanítóképző Főiskola magyar szakát is elvégezte. 1945-től 1948-ig a szentesi, mezőtúri majd Budapesten - ahol félállásban a NÉKOSZ kollégiumi mozgalomban nevelőtanári feladatot látott el, egyidejűleg a józsefvárosi evangélikus gyülekezet segédlelkésze, majd Ordass Lajos püspök megbízása alapján általános pesti és pestkörnyéki helyettesítő lelkész volt.[1] Súlyos tüdőmegbetegedése és -műtéte után lelkészi működését rövid ideig Békéscsabán segédlelkészként folytatta, majd újbóli megbetegedése miatt 1950-ben kérte a szolgálattól való felmentését.[2]1953-tól a Magyar Írók Szövetsége dél-magyarországi csoportjának titkára Szegeden, 1963-tól a Szegedi Egyetem című lap szerkesztője. 1965-ben a Dél-Magyarország, 1966-tól a Tiszatáj, 1971-től az Építőmunkás és 1982-83-ban a békéscsabai Új Auróra munkatársa. 1983-tól szabadúszó prózaíróként valamint cseh és szlovák nyelvi műfordítóként tevékenykedett.
Munkássága
Dér Endre írói világának kialakulásában meghatározó élményt jelentett szegényparaszti származása, Békéscsabán töltött gyermekkora, a családi légkör: rokonai tevékenyen részt vettek a Viharsarokagrárszocialista megmozdulásaiban. Kamaszkorának emlékeit elevenítette föl Az első próba (1955) és a Májusi adósságban (1959) című műveiben. A szegény iparoscsalád életét, a falusiaknak a megélhetésért vívott nehéz küzdelmét a főszereplő kisfiú, Andris szemével látjuk.
Következő két kötete tízesztendős különbséggel jelent meg (A bódé, 1962; Mi, pulóveresek, 1972). Külső hasonlóságuk azért is figyelemre méltó, mert belső egyezések is fölfedezhetők bennük: az írások hibái és erényei szinte azonosak. Mindkét kötet két-két mai témájú kisregényt foglal magába: az első a címadó regényen kívül a Thék Károly útját, a második pedig a Holtak hátán és a Mi, pulóveresek című írásokat.
Kisregényei izgalmasak, fordulatosak; sokrétűen ábrázolják a társadalom és a magánélet időszerű s mindnyájunkat érintő kérdéseit.
Emlékezete
Születési centenáriumán korábbi szegedi lakóhelyén emléktáblát helyeztek el.[3] Az avatási ünnepségen emlékezett az író személyéről és életművéről Kiss Ernő, aki az író munkásságát feldolgozó, több helyszínen bemutatott emlékműsor szerkesztője volt, valamint Cserháti Sándor, a Szegedi Evangélikus Egyházközség lelkésze.
