Az 1561. évi nagyszombati tartományi zsinat Kolozsváry János csanádi püspök mellett őt küldte mint a magyar klérus képviselőjét a tridenti zsinatra.[1]1562. február 7-én érkezett Tridentbe. Társával együtt az volt a megbízása, hogy Ferdinánd követeit támogassa. Az április 6-án történt tanácskozás alkalmával nagy hatású beszédet tartott, amelyben a magyar főpapok vallásos buzgalmát emelte ki, és a magyarországi egyházi állapotokat jellemezte. Ezután szavának a tárgyalások folyamán nagy súlya volt. Július 16-án az ötödik nyilvános ülést megelőző istentisztelet alkalmával ő tartott beszédet. Az egyház tanítását az oltári szentségről fejtegette, és védelmezte az újítók támadásaival szemben. Szeptember 5-én értekezletben újra sürgette a két szín alatti áldozás megengedését. Két hónappal később meghalt követtársa, a csanádi püspök, és ettől fogva egymaga képviselte a magyar klérust. Azután is több alkalommal beszélt, így decemberben a residentia kötelezettségéről alkotandó végzés tárgyában fejtette ki nézeteit.
A következő év nyarán a spanyol király követei nehézségeket támasztottak azzal a kívánságukkal, hogy a protestánsokat újra meghívják a zsinatra. A pápai követek nagy zavarban voltak és a császár közbenjárását vették igénybe. Ez ügyben felhívásukra Bécsbe utazott, hogy a császárt felvilágosítsa. Július második felében távozott Tridentből, ahová nem tért vissza többé, mert a zsinatot néhány hónappal később bezárták.
1563. február 7-én csanádi és 1564-ben pécsi püspökké nevezték ki. Ugyanekkor császári tanácsos is lett. Miksa király 1565-ben mint követét a lengyel király udvarába küldte.[1] Itt megismerkedett a királyné udvarhölgyével, Strass Reginával, mire elhagyta az egyházat, és az udvarhölgyet feleségül vette.[1] Ezután Lengyelországban tartózkodott és a tudományoknak élt. A protestantizmushoz csatlakozott. Előbb református, majd unitárius lett.[1] Első nejének halála után 1579-ben egy gazdag lengyel özveggyel lépett második házasságra. Nejének nagy vagyona lehetővé tette, hogy életét jólétben tölthesse. Több gyermeke született. Boroszlóban halt meg 1589. február 22-én.
Művei
Dionisii Halicarnassei de Thucydidis Historia Judicium. Andr. Duditio Pannonio interprete. Velence, 1560
Orationes duae in concilio Tridentino habitae 6. apr. et 16. jun. 1562. cum praefatione ad Nicolaum Olahum Archiep. Esztergom, Brescia, 1562
Orationis pro clero Hungariae et orationes ad Tridentinam Synodum. Velence, 1562
Oratio de calice laicis permittendo in concilio Tridentiino habita. Padova, 1563
Vita Reginaldi Poli card. Velence, 1563 (névtelenül)
Commentariolus de cometarum significatione et Dissertationes novae de cometis.Bázel, 1579 (Thomas Erastus többször is kiadta)
Orationes in concilio Tridentino habitae. Apologia ad Maximilianum II. Commentarius pro conjugii libertate. Cum Appendice Epistolarum imp. et principum Germ. Orationum ac scriptorum aliquot de communione sub utraque specie, de connubio sacerdotum, de Ecclesiae reform., de Syn. Trid. potissimis actionibus, edita studio Qu. Reiter. Offenbach, 1610
Orationes quinque in concilio Tridentino habitae… Praefatus est ac Dissertationem de vita et scriptis ill. auctoris historico-criticam adjecit Lorandus Samuelfy. Halae Magd., 1743
Andreas Dudithius: Epistulae, 1-7.; sajtó alá rend. Lech Szczucki, Szepessy Tibor; Akadémiai, Bp., 1992–2019
Faludi János: Dudith András és a francia humanisták; Dunántúl Ny., Bp., 1928 (Minerva-könyvtár)
Zipser Sándor: Dudith András a trienti zsinaton; szerzői, Bp., 1938
Dudith András könyvtára. Részleges rekonstrukció; összeáll., előszó Jankovics József, Monok István, ford. Szabó Enéh; Scriptum, Szeged, 1993 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)
Almási Gábor: The uses of humanism. Johannes Sambucus (1531–1584), Andreas Dudith (1533–1589), and the republic of letters in East Central Europe; Brill, Leiden–Boston, 2009 (Brill's studies in intellectual history)
