PROFILPELAJAR.COM

	Domszky Pál
	Emléktáblája Kemencén
Született	1903. május 17.; Herencsvölgy
Elhunyt	1974. október 17. (71 évesen); Budapest
Foglalkozása	történész
	A Wikimédia Commons tartalmaz Domszky Pál témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Domszky Pál (Herencsvölgy, 1903. május 17. – Budapest, 1974. október 17.) történész.

Élete

Domszky Pál a magyar-lengyel történelmi, irodalmi, kulturális, genealógiai kapcsolatok kiemelkedő kutatója volt. 1903. május 17-én született a felvidéki Herencsvölgyön (Hriňová). Ősi lengyel családból származik. Egyik őse – Władysław Dąmbski – Sobieski János lengyel király 1684. évi bécsi hadjárata során esett el, egy másik, Nikodem Dąmbski az 1848/49-es magyarországi lengyel légió tisztjeként harcolt az isaszegi csatában.

A család az első világháborút követően Budapesten telepedett le. Domszky Pál Kőbányán járt gimnáziumba, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, később a párizsi Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Orvosnak készült, jogot végzett, végül történész lett. Budapesti egyetemista évei során a Magyar-Lengyel Főiskolai és Diákszövetség megalapítója és vezetőségi tagja volt. Lengyel vonatkozású történelmi, kulturális és családkutatási tevékenysége is ezekben az években kezdődött. 1929-ben a Bem József hamvait a törökországi Aleppóból lengyelországi szülőhelyére Tarnówba hazaszállító Magyar Országos Bem Bizottság titkára. Kezdeményezője az esztergomi Sobieski-emlékmű felállításának.

Magyar-lengyel genealógiai kutatásai kapcsán 1933-ban Lengyelországba költözik, ahol 1935-ben házasságot köt Anna Dąmbskával, egy ősi lengyel nemesi család sarjával. Domszky Pál a háború éveiben maga köré gyűjti a Lengyelországban élő magyarokat. A Harmadik Birodalomhoz csatolt tartományban, az ún. Lengyel Főkormányzóságban megszervezi a Magyar Szövetséget, amelynek Varsón kívül Krakkóban és Lwówban is működött csoportja.

Domszky Pál 1939. szeptember 15-e, a varsói magyar diplomáciai külképviselet tevékenységének beszüntetése után felveszi a kapcsolatot a berlini magyar követséggel, és ő látja el a megszállt Lengyelországban élő magyarok képviseletét. Konzulként működik, állampolgársági, visszahonosítási, hagyatéki ügyeket intéz, tevékenysége azonban messze meghaladja a szokásos konzuli munkát. A Magyar Szövetség tagjainak magyar címeres, német nyelvű igazolványokat ad, amelyek védelmet, viszonylag szabad mozgást és élelmiszerjegyhez való jogosultságot biztosítanak. Ha kell, útleveleket szerez, a leginkább rászorulóknak pénzbeli támogatást nyújt, fajra, felekezetre, származásra való tekintet nélkül. Boltot nyit a varsói Wielka utcában, amely konspirációs célokat is szolgál.

A Magyar Szövetség és a lengyelországi magyar kolónia vezetőjeként Domszky kapcsolatot tart a német megszállás ellen küzdő lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) főparancsnokságával. A Varsó környékén szolgálatot teljesítő magyar hadtest parancsnokságával fenntartott kapcsolatai révén fegyvereket szerez a varsói felkelőknek. A legnagyobb veszélyben lévő lengyeleket Magyarországra menekíti. Adományokkal támogatja a Varsóban állomásozó magyar honvédeket, a Vöröskereszt segítségével gyógyszert szállít egy varsói kórháznak.

Családját 1944 januárjában Budapestre küldi, ő maga 1944 nyarán tér vissza Magyarországra. Budapest ostromát a Zichy Géza utca egyik villájában éli át, ahol zsidó származású családokat bújtat az oda telepedett német tisztek elől.

1945-ben, a háború befejezése után vidékre költözik. A Nógrád megyei Szügyön és Balassagyarmaton lakik, ahol a Magyar Állami Erdőgazdaság dolgozója. Később a Börzsönyi Állami Erdőgazdasághoz kerül, Perőcsénybe, majd Kemencére. Fatelepkezelő, majd bérelszámoló. Ismert és nagyon népszerű ember volt, népművelő, a falu könyvtárának, művelődési házának vezetője, valamint a Helytörténeti Múzeum megalapítója.

1964-ben Budapestre költözik, a fővárosban tagja és alelnöke a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületnek. Rendszeres látogatója, gyakori vendége a Lengyel Kulturális Intézetnek.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar és lengyel résztvevőinek sorsát kutatva tagja lett az isaszegi Múzeumbarátok Köre Elnökségének és a Falumúzeum adattári munkaközösségének. Részt vett az Isaszegen 1972-ben rendezett Magyar–Lengyel Történelmi Napok megszervezésében, egyik kezdeményezője volt a Lengyel Légió és Wysocki József honvéd tábornok tiszteletére emléktáblák elhelyezésének a községháza falán és a református templom homlokzatán.

Halála után, 1976-ban valósult meg az isaszegi Falumúzeum alapítójával közösen tett javaslata is, melynek eredményeként a Lengyel Légió megalakulásának színhelyén, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében Wysocki mellszobor felállítására került sor.

1974-ben Budapesten hunyt el.

Emlékezete

1996. április 6-án Isaszegen, abban a helységben, ahol 1849-ben ugyanezen a napon a magyar honvédek a lengyel légió támogatásával győztes csatát vívtak, a Múzeum falán táblát állítottak Domszky Pál emlékére. Ugyanezen a napon a településen emlékkiállítás nyílt, amelynek mottója gyakran mondott szavai voltak: „Tudjátok jól, amíg élek, minden lengyel dolgot támogatok és pártolok.”

1998. október 19-én Varsó belvárosában, a Marszałkowska és a Nowogrodzka utca sarkán kétnyelvű emléktáblát avattak fel. A tábla szövege: Ezen a helyen állt az a ház, amelyben a hitleri megszállás éveiben lakott Domszky Pál (1903-1974). Magyarnak született, szívében lengyel volt. A lengyelországi Magyar Szövetség elnöke, a lengyel-magyar kapcsolatok fáradhatatlan kutatója és ápolója, a háború alatt a lengyelek védelmezője és menedéke.

1999. augusztus 1-je, a varsói felkelés kitörésének 55. évfordulója alkalmából, Aleksander Kwaśniewski lengyel államfő Domszky Pálnak posztumusz a Lengyel Köztársaság Érdemrendje Tiszti Keresztjét adományozta a lengyel földalatti mozgalom segítéséért, a lengyel Honi Hadsereg fegyverekkel történő ellátásáért.

2002. május 25-én Kemence Község Önkormányzata kezdeményezésére az egykori Hont vármegye székházának falán állítottak emléktáblát a magyar-lengyel kapcsolatok kutatójának, aki az ötvenes és hatvanas években a kemencei művelődési ház és könyvtár vezetője, valamint a helytörténeti múzeum megalapítója volt.

2007. október 12-e óta nevét a kemencei erdészet egyik erdészháza viseli.