Tanult szülővárosában, majd Pozsonyban és Bécsben. 1855-től líceumi tanár Selmecbányán, 1858-tól besztercebányai lelkész és főesperes volt; 1875-től budapesti német lelkész, a bányai egyházkerületnek és egyetemes gyűlésnek levéltárnoka. A Luther-társaságnak a kezdetektől fogva első alelnöke, 1891-től pedig tiszteletbeli alelnöke, valamint a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak választmányi tagja volt.
Cikkei megjelentek a Jahrbuch des Protestantismus című évkönyvben (1883. Die Silleiner Synode), az Evang. Egyház és Iskola czímű lapban (1884. Liturgiai ereklye), Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1885. Győry Vilmos fölött tartott gyászbeszéd), a Luther-társaság évkönyvében (1886. Das Dixit Dominus Domino meo. Luthernek eddig kiadatlan kézirata).
Munkái
Nachruf an Szeberínyi. Schemnitz, 1857.
Predigt gehalten bei der Eröffnung des Sohler Senioral-Convents. Neusohl, 1859.
Drei Kränze auf Széchenyi's Grab niedergelegt. Pest, 1860.
A szenvedő hazának vigasza. Beszterczebánya, 1861.
Reč senioralni. Pozsony, 1865. (Seniori beszédje.)