A Belluno melletti San Pellegrinóban született, családjuk ősi villájában. Anyja állatorvos volt és Velencéből származott, apja pedig a nemzetközi jog professzora volt, és a nagy múltú Bellunese családból származott. Dino a család négy gyermeke közül a másodikként született. 1924-ben beiratkozott a Milánói Egyetem jogi fakultására, ahol korábban az apja is tanított. Jogi tanulmányai alatt, 22 éves korában szegődött a milánóiCorriere della Será-hoz. Haláláig a lap munkatársa maradt. Először a lap korrektúra-részlegénél dolgozott. Később volt riporter, különleges tudósító, esszéíró, szerkesztő és művészeti kritikus is. Gyakran hallani, hogy Buzzati újságírói háttere befolyásolta írásmódját, amely a leghihetetlenebb történetnek is valósághű köntöst ad.
A második világháborúban Buzzati Afrikában szolgált mint újságíró, a Regia Marina kötelékében. A háború után kiadták a Tatárpusztát, amellyel az író gyorsan sikert aratott a kritikusok körében és országos hírnévre tett szert. 1964-ben megnősült, Almeria Antoniazzit vette feleségül. Ugyanebben az évben jelent meg utolsó regénye, az Egy szerelem története(Un amore). Buzzati rákban halt meg 1972-ben, hosszas betegség után.
Művészete
1933-ban kezdett fikciót írni. Öt regényt, színdarabokat és rádiójátékokat, számos novelláskötetet és verset írt.
Híres gyerekkönyve magyarul a Medvevilág Szicíliában címmel látott napvilágot (eredetileg: La famosa invasione degli orsi in Sicilia), Barna Imre fordításában.
Buzzati elismert grafikus is volt, előszeretettel párosította rajz- és írástudását. Ennek jegyében jött létre a képregényszerű, Orpheusz legendáját alapul vevő Poema a fumetti, amely magyarul Képes poéma címmel jelent meg.
Leghíresebb regénye, A Tatárpuszta a tatárok támadását váró, a hegyek között megbúvó erődben játszódik. A művet, felfogását és következtetéseit tekintve, az egzisztencialisták munkáihoz, leginkább Albert CamusSziszüphosz mítosza c. munkájához hasonlítják. A könyvből film is készült, Valerio Zurlini rendezésében (1976).[2]
Buzzati számos novellát is írt, olyan képzeletbeli lényeket szerepeltetve, mint a mumus, vagy mint saját teremtménye, a colombre.
Munkáját néha a Borges nevéhez is kötődő „mágikus realizmus”, valamint a „társadalmi elidegenedés” szellemiségével azonosítják, és a környezet és a képzelet sorsának szembeállítása a zabolátlan technikai haladással szemben visszatérő motívum.
Mint annyi más novellájában és fantasztikus regényében is, Buzatti ,,mindig a köznapiból, az egyediből a teljességre érvényes törvényszerűségek kiismerésére tör, mindenekelőtt a létezés értelmetlenségének, emberi feltételein igazságtalanságának megalázó summázatát fogalmazza, hol parabolákban, hol realisztikus színtéren (mint amilyen az Egy szerelem történeté-ben Milánóé), hol pedig - s legtöbbször - az aprólékosan megrajzolt környezet, állapot, szereplőgárda és történéselemek mesteri átkombinálásával, 'szürrealizálásával', megemelésével..." (Szabó György).
Művei
Barnabò delle montagne (1933)
Il segreto del Bosco Vecchio (1935)
Il deserto dei Tartari (A tatárpuszta, 1940) Magyar kiadás:
I Sette Messaggeri (1942 – novelláskötet)
La famosa invasione degli orsi in Sicilia (Medvevilág Szicíliában, 1945)
Il grande ritratto (A nagy képmás, 1960, magyarul: Nagyvilág 1963/9.)
Dino Buzzati, pittore. Dal 18 aprile al 6 maggio 1988 presso la Biblioteca Nazionale "Széchényi" Budapest / Dino Buzzati festményei. 1988. április 18-tól május 6-ig az Országos Széchényi Könyvtárban, Budapest; katalógusszerk. Csapó Zsuzsa; Magyarországi Olasz Kultúrintézet, Bp., 1988
Riadalom a Scalában. Elbeszélések; ford. Barna Imre et al.; Európa, Bp., 2003
A colombre. Elbeszélések; ford. Barna Imre, Telegdi Polgár István; Európa, Bp., 2003
Medvevilág Szicíliában; ill. a szerző, ford. Barna Imre; Ab Ovo, Bp., 2004
Szerelem utolsó látásra. Képes poéma; ford. Telegdi Polgár István nyomán Dánél Mónika; Nyitott Könyvműhely, Bp., 2005 (Artcomix)
