Apja görögkatolikus lelkész volt. Tanulmányait a gyöngyösi minoritáknál, Eperjesen, Ungvárt, Sárospatakon és a Budapesti Egyetem bölcsészkarán végezte, ahol 1877-ben történelem-földrajz tanári oklevelet szerzett. 1882. június 10-én doktorált. 1877. február 25-től a trsztenai algimnázium helyettes tanára volt. 1878. augusztus 6-tól a lőcsei főreáliskola tanára, 1889. december 20-tól helyettes igazgatója, 1891. április 20-tól igazgatója. 1896-tól Budapesten lett a VIII. kerületi állami főgimnáziumi igazgatója. 1906-ban a nagymihályi választókerület országgyűlési képviselője volt. A rövid ideig tartó mandátuma után betegszabadságra ment, majd 1907-ben nyugdíjba vonult.
1885-1896 között szerkesztette a Szepesmegyei Történelmi Társulat évkönyvét, illetve a Szepesmegyei Történelmi Társulat milleniumi kiadványai című sorozatot. 1898-tól szerkesztője a kormány által támogatott Negyelja (Vasárnap) és 1903-1907 között a Görögkatolikus Hírlapnak. Küzdött a magyar liturgikus nyelv bevezetéséért, de ellenezte a magyar görögkatolikus püspökség felállítását, mert ez szerinte a magyar és a ruszin nép szétválasztását jelentette volna.