A gyilkosságra válaszul a német kormány saját mártírjának tekintette Gustloffot és díszes állami temetésben részesítette szülővárosában, Schwerinben. Mindez párosult zsidóellenes propagandával, hiszen az ügy szempontjából lényeges volt, hogy egy zsidó származású fiatal lőtt le egy nemzetiszocialistát. Amikor a Wehrmacht 1941-ben megszállta az akkori Jugoszláviát, akkor április 6-án az SS elfogta és nyilvánosan megkínozta Frankfurter apját. A második világháború végét követően, 1945. június 1-jén a vádlottnak megkegyelmeztek és kiutasították az országból. Frankfurter ekkor az akkor még britmandátum alatt lévő Palesztinába, Tel-Avivba vándorolt ki. Izraelben később a Védelmi Minisztériumban kapott hivatali beosztást. 1950-ben megírta életrajzát. 1969-ben Graubünden kanton parlamentje feloldotta a beutazási tilalmát.
Irodalom
Peter O. Chotjewitz, Helmut Kreuzer (Herausgeber): Der Mord in Davos (Gyilkosság Davosban)(németül)
Günter GrassRáklépésben (Im Krebsgang) című regényében megemlíti Frankfurtert
Václav Pavel Borovicka - Híres politikai merényletek; p 319.; Európa kiadó, Budapest 1975; ISBN 963-07-3701-9
Ez a szócikk részben vagy egészben a David Frankfurter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.