PROFILPELAJAR.COM

	Dalida
	Életrajzi adatok
Születési név	Iolanda Cristina Gigliotti
Álnév	Dalida
Született	1933. január 17.; Kairó
Elhunyt	1987. május 3. (54 évesen); Párizs
Sírhely	Montmartre-i temető
Házastársa	Lucien Morisse (1961. április 8. – 1960-as évek)
Élettárs	Jean Sobieski (1961–1963) Christian de La Mazière (1963–1966) Luigi Tenco (1966–1967) Arnaud Desjardins (1969-1971) Richard Chanfray (1972–1981) François Naudy (1985-1987)
Szülei	Giuseppina Gigliotti; Pietro Gigliotti
	Pályafutás
Műfajok	sanzon, pop
Aktív évek	1956–1987
Hangszer	énekhang
Hang	alt
Díjak	Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
Tevékenység	énekes, színész
Kiadók	Barclay (1956–1965); Orlando (1965–);
IPI-névazonosító	00054915275
	Dalida aláírása
	Dalida weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dalida témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Dalida (Iolanda Cristina Gigliotti) (Kairó, 1933. január 17. – Párizs, 1987. május 3.) olasz szülőktől Egyiptomban született francia énekesnő, színésznő. Tíz nyelven énekelt (angol, arab, francia, görög, héber, holland, japán, német, olasz, spanyol).

Szülei három gyermekéből középsőként látta meg a napvilágot. Négyéves korában egy fertőzés miatt megoperálták a szemét. Orvosi műhiba következtében kancsal lett. 1953-ban a szemét újra megoperálták és ezúttal rendbehozták.

1951-ben második helyezett volt egy szépségversenyen, 1954-ben pedig elnyerte a Miss Egypt koronát. A családi viszályokat megelégelve elhagyta otthonát és egy ügynökség modellje lett, közben filmszerepeket is kapott. Kezdetben Dalila néven szerepelt majd Alfred Machard forgatókönyvíró tanácsára, aki szerint összekapcsolták a nevét a bibliai Sámson és Delilával (franciául Samson et Dalila), megváltoztatta Dalidára. Első dalát (La luna negra – A fekete Hold) az A Glass and a Cigarette című filmhez rögzítették.

1954-ben Párizsba költözött.

Pályája

Eleinte kabarékban lépett fel, ahol aztán felfedezte az Europe 1 rádió zenei szerkesztője, Lucien Morisse, aki később a férje lett. Eljátszott egy szerepet a Tutanhamon maszkja című filmben, majd 1957-ben a párizsi Olympia színpadán a Jövő sztárjai című műsorban szerepelt. A Bambino című dallal felkerült a slágerlistákra is, így befutott.

Több mint nyolcszáz dalát vették hanglemezre, ezek mintegy 170 millió példányban keltek el. Az Alain Delonnal énekelt duettje, a Paroles örökzölddé vált. A fekete Orfeusz című film betétdalát^[1] is ő adta elő.

A kelet-európai média is szerette, a rádiók, televíziók gyakran játszották számait. A Szovjetunióban tucatnyi lemeze jelent meg.

Magánélete kudarcokkal teli volt. Hat év házasság után elvált. Gyermektelen volt. Férje, majd az élettársa is öngyilkos lett. Második, altató-túladagolásos öngyilkossági kísérlete végzett vele is.

Párizsban teret neveztek el róla.