Több ismert francia pszichiáter és neurológus (pl. Jean-Martin Charcot /1825-1893/) tanítványa volt. Már fiatalon megjelentek első munkái epilepsziásokról (1861), idiótákról (1864). A porosz–francia háborúban és a párizsi kommün idején önkéntes orvosi szolgálatot vállalt a harcok helyszínein, nem engedte, hogy sebesült betegei az ellenséges indulatok áldozatává váljanak.
Mint szakíró rendkívül termékeny volt, mintegy 300 munkát publikált, főként folyóiratokban. 1873-ban maga is orvosi folyóiratot alapított Le Progrès Medical címen. E mellett tanítómesterei műveinek kiadásában is tevékenyen közreműködött.
Mint pszichiáter ismerte meg a párizsi elmegyógyintézetekben értelmi fogyatékosok számára működő iskolákat, osztályokat és fordult figyelme gyógyító-nevelésügyük felé. 1879-ben meghívást kapott Bicêtre-be, az elmegyógyintézetbe. Az ott Édouard Séguin által 1848-ig vezetett értelmi fogyatékosok iskolájában Séguin távozása után fokozatosan mellőzték a nagy előd hagyatékát, a szakmai munka elszürkült, sőt a gyermekeket és felnőtteket ismét együtt tartották, és büntették, bántalmazták őket.
Bourneville felelevenítette és könyvsorozatban kiadta (1891-től) valamennyi „orvosi-pedagógiai” úttörő előd munkásságát, és a hagyatékok őrzésére múzeumot is alapított. Bourneville az intézményt átszervezte, bővítette. A mintaszerűen felszerelt, 500 személy befogadására alkalmas új épületben 3 csoportfokozat működött:
1. az első csoportba járni, szükségleteiket jelezni nem tudó fogyatékosok is kerültek. Utánzás útján enni, mozogni, járni, elemi szükségleteik jelzésére tanították őket.
2. a „kis-iskolások” csoportjában az érzékszervek és mozgás gyakorlása révén a környezetet megismerni és beszélni tanultak.
3. a „nagyiskolások” csoportjában táncolni, énekelni, zenélni, valamint elemi ismeretekre és különböző munkamozzanatokra tanítottak.
Ifjúkorban az intézményben maradók sokféle műhelyben dolgozhattak, keresetükkel és szabad idejükkel önállóan rendelkezhettek. Bourneville munkásságát a századfordulón a súlyos és középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok számára intézetet alapítók (pl. Németországban és Oroszországban) különösen nagyra értékelték. Az enyhén értelmi fogyatékosok számára ő is kisegítő iskola felállítását szorgalmazta.
Fontosabb munkái
De l'inégalité du poids entre les hémisphères cérébraux chez les épileptiques. Paris, 1861
De la condition de la bouche des idiots. Paris, 1864
Recherches cliniques et thérapeutiques sur l'épilepsie, l'hystérie et l'idiotie. Paris, 1880
Manuel pratique de la garde-malade et de l'infirmière / publié par le Bourneville. 6. éd. Paris : Progrès Médical, 1897 (Egy példányát a PTE könyvállományában őrzik, Farkas László budapesti sebész főorvos /1846-1922/ hagyatékából származik)
Források
↑RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 13.)
