Nagyszombaton tanult, honnan külföldre menvén, 1613. április 9-én a heidelbergi egyetemnek lépett a hallgatói közé. Hazájába visszatérve, 1614-ben nagyszombati rektor, valószínűleg 1616-ban dunaszerdahelyi lelkész, 1626 májusában pápai lelkész lett. A pápai egyházmegye 1627-ben alesperessé, 1629-ben esperessé, a dunántúli egyházkerület 1631-ben jegyzővé, 1641 júniusában püspökké választotta.
Ő szerkesztette a felsőmagyarországi kánonokból a komjáti kánonokat.
Művei
De scripturae sacrae perspicuitate et perfectione. (Heildelberg, 1613.)
De justificationis certitudine, operum necessitate et meritis. (Uo. 1614.)
Respondeált a „De causa efficiente peccati” (1613.) tartott vitán. Üdvözlő verset írt Szentgyörgyi Nagy Bálinthoz (1613).
Irodalom
Thury Etele: Cz. P. dunántúli ref. püspök élete (Prot. Szle, 1905.)
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
További információk
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
