PROFILPELAJAR.COM

Az 2. Frigyes Lipót porosz herceg Huszárezred a Habsburg Birodalom haderejének részét képező lovasságnak volt a huszárezrede. Az 1867-es Kiegyezést követően az úgynevezett Közös Hadsereg egysége volt, mely katonai alakulatként tevékenykedett az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.

Története

Az ezredet 1742. április 17-én I. Ferenc császár parancsára hozták létre az erdélyi székek kérésére. Kezdetben Székely Huszárezrednek nevezték, de nem sokkal a felállítását követően az ezredtulajdonos neve szerint kezdték el nevezni az ezredet. Az ezred 1769-ben kapta az összlovasságra vonatkozó 17. Lovassági Ezred megnevezést, de egészen 1798-ig az ezredtulajdonos nevén hívták az ezredet, akinek ekkor már nem feltétlen kellett a parancsnoknak is lennie.

Az 1798-as hadsereget szabályozó rendszer bevezetésével hivatalosan csak a sorszámot lehetett használni, de a gyakorlatban vegyesen használták a sorszámot az ezredtulajdonosi névvel történő megnevezést is.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 2. Huszárezred néven szolgált. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be szívesen ezt a parancsot és továbbra is "Hadik-Huszárezrednek" titulálták az ezredet.

Hadkiegészítő körzetek

Az ezredet 1875-ig kizárólag Erdélyből egészítették ki.
1875-1889 Erdély, Bánság és a szomszédos magyarországi megyék
1889-től az erdélyi Nagyszeben kerületéből egészítették ki az ezredet.

Békehelyőrségek

I.	II.	III.
1748 Torda 1754 Dés 1754 Homonna 1755–1756 Morvaország 1763 Déva 1766 Nagyenyed 1769 Szászváros 1776–1778 Dés 1780 Kőhalom 1786 Szentágota 1787–1788 Nagyenyed 1790–1793 Segesvár	1798 Alsó-Ausztria 1801–1805 Nagyenyed 1806 Pettau 1807 Radkersburg 1808–1809 Kőhalom 1810 Nagyenyed 1812–1813 Szucsáva 1814–1815 Trier 1816 Nagyenyed 1831 Klagenfurt 1832 Radkersburg 1836 Eszék	1842–1848 Újpécs 1849 Brandeis 1850 Klattau 1851 Podgorze (Krakkó) 1855 Krakkó 1856–1859 Bochnia 1859 Felső-Ausztria 1860 Zolkiew 1865–1866 Lemberg 1866 Prossnitz 1870 Bruck an der Leitha 1891 Nagyszeben 1900–1914 Törzs Brassó / 1. század Höltövény / 2. század Rozsnyó / 3. század Botfalu-Szentpéter / 4. század Vidombák / 5. század Feketehalom / 6. század Keresztényfalva

Ezred tulajdonos

1749 gróf Kálnoky Antal vezérőrnagy(Kálnoky Huszárezred)
1762 Jász Huszárezred
1798 (Új megnevezés 2. Huszárezred)
1784 főherceg Sándor Lipót ezredes, Magyarország nádora
1795 főherceg József Antal lovassági tábornok, Magyarország nádora
1847 I. Ernő Ágost hannoveri király (2. Hannover-huszárezred)
1852 Nyikolaj orosz nagyherceg
1893 Frigyes Lipót porosz herceg

Második tulajdonos

1784 báró miháldi Splényi Mihály vezérőrnagy
1840 gróf Zichy Ferdinánd altábornagy
1809 báró Mecséry Dániel altábornagy
1823 betöltetlen
1825 báró miháldi Splényi Mihály vezérőrnagy lovassági tábornok
1849 lovag Ignaz von Legeditsch altábornagy
1866 báró baranyicska Jósika János altábornagy

Ezred-parancsnokok

I.	II.	III.
1742 gróf Kálnoky Antal ezredes 1746 Makházszy Wolfgang ezredes 1753 báró baranyicska Jósika János ezredes 1757 gróf Bethlen József Ádám ezredes 1759 Simonyi György ezredes 1771 gróf Bethlen Ádám ezredes 1773 Gregorovich alezredes (mb. parancsnok) 1773 Ternyey János ezredes 1775 Baranyay János ezredes 1779 Anton Hildebrandt ezredes 1789 Bátorkézi Károly Ottó ezredes 1794 báró Szent-Kereszty András ezredes 1797 báró Knesevich Vince ezredes	1800 Szabó Ferenc ezredes 1804 báró miháldi Splényi Mihály ezredes 1809 báró Geramb Lipót ezredes 1814 Emanuel von Bretfeld zu Kronenburg ezredes 1819 Ferdinand Graf Serbelloni ezredes 1828 lovag Michael Thaller ezredes 1833 herceg Alexander von Württemberg ezredes 1839 Ambrosius von Christoffy ezredes 1845 ittebeni Kiss Ernő Elemér ezredes 1849 gróf Ernst Waldstein-Wartenberg ezredes 1849 szentkátolnai Cseh Viktor ezredes 1854 Ignaz von Forster ezredes 1859 Fratricsevics Ignác ezredes 1866 Heinrich Schemel Edler von Kühnritt ezredes	1871 báró Carl von Lederer ezredes 1873 báró Rudolph von Gaffron und Oberstradam ezredes 1879 báró Alexander Hügel ezredes 1884 Wilhelm Saffin Edler von Corpon ezredes 1889 hagyárosi Zalay Tamás ezredes 1893 báró Paul Baumgartner von Baumgarten ezredes 1898 Jámborffy Kálmán ezredes 1903 Heinrich Freiherr von Mylius ezredes 1907 Julius Ritter Rainer von Lindenbüchl ezredes 1912 báró velencei Ambrus László ezredes 1914 szadai Zábrátzky Imre ezredes

Hadműveletek

Osztrák örökösödési háború

1743 Az ezred Bajorországban harcolt, majd egészén a Rajnáig hatolt előre.
1744-ben részt vett a beinheimi csatában, majd Csehországba helyezték át.
1745-ben részt vett a sziléziai harcokban: részt vett a mochberni és a pretschi csatában.
1746–1747 Előre nyomult Hollandiába, ahol részt vett a rocouri és a lauffeldti csatában.

Hétéves háború

1757-ben az ezred részt vett a kolini és a görlitzi csatában.
1758 Bethlen ezredes parancsnoksága alatt az ezred részt vett a landshuti és a königgrätzi csatában.
1759-ben részt vett a sziléziai hadjáratban: az ezred részt vett a greiffenbergi- liebau- és kunersdorfi csatában.
1760-ban metámadta Schlesisch-Neustadt-ot, részt vett a lindewiese-i csatában.
1761 Brentano Hadtest kötelékébe helyezték és ebben az évben nem vett részt harci cselekményekben.
1762-ben részt vett a burkersdorfi és a peilaui csatában.

Bajor örökösödési háború

1778 Csehországi hadjárat: részt vett a daubai csatában.
1779 Járőr-és biztosítási szolgálat. Az ezred egységei részt vettek a jonsdorfi és az olbersdorfi csatákban.
1784-1785-ben az ezredet bevetették a havasalföldi lázadás leverésében. Az ezred egy százada elfogta a lázadók vezérét.
1788-ben az erdélyi határőrvidék fennhatósága alá helyezték. Részt vettek a porcenji és a priporai csatában.
1789-ben századokra bontva részt vett a kimpolungi- rimniki és a porcenji csatában.
1790 Kalafati csata.

Koalíciós háborúk

1792-1793-ben a Felső-Rajna vidékére helyezték, ahol részt vett a landaui- bienwaldi- lauterburgi és a saint-jean-de-luzi csatákban Napóleon seregeivel szemben.
1794-ben részt vett Luxemburg várának a védelmében.
1796 Járőr-és biztosítási szolgálat Itáliában, Mantova városában.
1799 Részt vett a cassano d’addai- trebbiai, novii és genolai csatában. Ezt követően Cuneo blokádára rendelték ki.
1800 Részt vett a casteggio és pozzolo-valeggioi csatákban.
1805 visszavonulások Itáliában.
1809-ben a IX. Hadtesthez rendelve részt vett az itáliai pordenonei- sacilei- és castelfranco di venetoi csatában a Piave mentén. Ezt követően Magyarországra helyezték. Részt vett a csanáki és a győri csatában.

Felszabadítási háborúk

1813-ben előbb a dunai-hadsereg, majd az osztrák-bajor hadtest részeként gróf Carl Philipp von Wrede lovassági tábornok parancsnoksága alatt részt vett a rothenburgi és hanaui csatákban.
1814 Harcok Brienne-le-Châteaunál, Nangisnál, Saint Martinnál, Bar-sur-Aubenál és Arcis-sur-Aubenál.
1815-ben a franciaországi megszálló csapatok alá rendelték.

1848–49-es forradalom és szabadságharc

1848-1849-ben a huszárezred részt vett a császári hadsereg elleni forradalomban és szabadságharcban. A Délvidéken részt vett a magyar lakosságra rátámadó szerbek megregulázásában.
1849-ben az ezredet újjá szervezik.

Porosz–osztrák–olasz háború

1866-ban az ezredet az északi hadsereg parancsnoksága alá helyezték. Négy század részt vett a münchengrätzi- jitschini- és a königgrätzi csatában. Ezt követte a roketnitzi csata. Az 1. század részt vett a theresienstadti vár elfoglalásában.

Első világháború

A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetették be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására.

Megszüntetése

1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a nagy múltú Császári és Királyi 2. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.

1914. júliusi alárendeltségi állapot

XII. Hadtest – 1. Lovassági Hadosztály – 12. Lovasdandár

Nemzetiség: 89% magyar – 11% egyéb

Ezredvezénylő nyelv: magyar

Egyenruha: világoskék atilla aranyozott gombokkal és fehér csákó takaróval

Szervezete

A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.

1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.

Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:

az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály

1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték. Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.

Kapcsolódó szócikkek

Császári és Királyi Huszárok

Források

Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999
Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000
Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs, 1898–1905
Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs 1967
B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs, 1999
Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München, 1974

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az k.u.k. Husarenregiment „Friedrich Leopold von Preußen“ Nr. 2 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.